Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A lányoknak miért olyan fontos, hogy egy pasi jól érezze magát a munkahelyén?
Már több ilyen választ is olvastam itt,hogy “nekem elég ha szereti amit csinál” meg ilyeneket.
Tegnap is volt itt egy kérdés,hogy szerencsétlen srác rosszul választott pályát,utálja az egyetemet ahova jár és nem akar benne elhelyezkedni.Azt a kérdést is teleírták oltásokkal,hogy én biztos nem jönnék össze ilyennel,meg hogy így nem kellesz majd a nőknek stb.
Mi köze van a párkapcsolatnak ahhoz hogy ki hogy érzi magát a munkahelyén?Ha én sem szeretek a jelenlegi munkahekyemen dolgozni,az már kizáró ok lesz a lányoknál?
Miért, te szereted nézni ahogy a (leendő) Életed Párja a munkahelyén kókadozik, és a hócipője tele van az egésszel?
Nem. Legyen csak boldog.
Az a bajuk a csajoknak ezzel, hogy levetítik a kapcsolatotokra, hogy "ezek szerint" nem tudsz jó döntéseket hozni, ill. vagy ha valami rossz belenyugszol és nem akarsz változtatni rajta.
Megfordítva sok munkakörbe házas férfiakat keresnek, mert ha a háttere rendben, hosszú éveken át kitart valaki mellett, működik neki, akkor a munkájával sem lesz baj mert hosszútávon számíthatunk rá.
Rányomja a bélyeget a viselkedésedre, személyiségedre. Amit nem szeretsz abban előbb-utóbb kiégsz, kedvetlen, motiválatlan leszel, és azt "hazaviszed".
A közhiedelemmel ellentétben a belső igenis fontosabb. Es ha olyan helyen dolgozik ahol nem érzi jol magat az kérdéseket is felvet a pasival kapcsolatban.
Miért nem változtat? Nem mer? Nem akar? Fél a változástól? Elvan a "langyos vízben"?
Vannak egyáltalan céljai és vágyai? Oké hogy hozott egy rossz döntést a pályaválasztassal kapcsolatban, de akkor mit akar helyette csinálni, es miert nem tesz érte ahelyett hogy a jelenlegi helyzetében őrlődne tovább?
Miert nem fontos neki a mentális egeszsége? Miért nem all ki magáért?
Ennek persze normális nőknél nincs köze az anyagiakhoz, én speciel egy sz@@er-hugyér dolgozó óvóbácsival is ugyanolyan szívesen jönnék össze mint egy sikeres üzletemberrel, nem számit hogy busszal jön elém vagy mercivel, csak legyen célja es küzdjön érte. Aki pedig tartósan megmarad egy olyan helyzetben ami számára nem jó, az nem hinném egy kifejezetten célorientált ember.
Persze ez cska egyéni velemény, de a kérdésedre válaszolva nekem ezert fontos:)
Ha ez így működne...
Valójában nem érdekel, szereti-e vagy sem a melóját, csak legyen fizuja!
Vagy a villanyszámla befizetése helyett elég annyit írni e-mailben a szolgáltatónak, hogy: "Nem tudom befizetni, mert nem éreztem jól magam a melóban, ezért kiléptem. A következő munkahelyre várok, ahol jól érzem majd magamat. De egyenlőre nem reagált az önéletrajzomra sem a Pornhub, sem a Ferrari gyár, tesztcsapata."
Mert nem szeretném, hogy minden este idegesen, dühösen, szomorúan vagy éppen gyűlölettel telve érjen haza.
Másfelől senki sem szívesen nézné, ahogy a párja minden nap olyan csinál, amit utál.
Apám utálja a munkahelyét. Reggel felkel, már eleve ideges, gyomorgörcse van. Nem lehet hozzászólni, kis hülyeségek miatt is ráförmed az emberre. Munka után sem lehet hozzászólni, otthon gyerekkoromban is néma csendben kellett lenni ilyenkor, mert "ki kellett pihennie magát". Egyre gyakrabban eljár kocsmázni. A hosszú évek alatt tipikusan megkeseredett, gúnyos stílusa lett, magas vérnyomása van az állandó stressz miatt. Irigykedik azokra, akiknek jobban alakult az élet, mint neki, sajnáltatja magát, azt kell hallgatni otthon, hogy a hülye munkatársak így, a szemét főnök úgy. Anyámmal különben jó a kapcsolata, de ha veszekednek, az is amiatt van, mert apám otthon is tiszta ideg és rajta vezeti le, dühkitörései vannak hétköznapi problémák miatt.
Na ilyen légkörben 18 év bőven elég volt, semmi kedvem egy megkeseredett, idegroncs féri mellett lábujjhegyen járni a lakásban és minden mozdulatom után rettegni, nehogy rámförmedjen és nem vagyok hajlandó folyamatosan azt hallgatni, hogy milyen szemét a főnök, a munkatársak meg semmihez nem értenek. Más az, amikor valakinél időnként felmerül ilyesmi probléma és más, amikor ez mindennapi téma.
A tegnapi sráccal sem az volt a gond, hogy rosszul választott pályát, hanem az, hogy ennek ellenére balek módra mégis folytatta éveken át az egyetemet ahelyett, hogy otthagyta volna és inkább siránkozott és sajnáltatta magát. A másik probléma pedig az volt, hogy ahelyett, hogy inkább elment volna egy olyan szakra, ami érdekli valami 8 általánost sem igénylő melóból akart vegetálni, hogy továbbra is halálosan sajnálhassa magát egyetlen rossz döntéséért.
6. vagyok...0%...értem...
DE!
Arra kíváncsi vagyok, a sok lepontozó mit reagálna, ha a jól kereső palija kijelentené a vacsoránál, hogy kilépett a melóból, és elkezdi megvalósítani az új karrierjét, és hivatásos gamer. És másnaptól odahaza fog ülni, mirelit pizzával, vizeletszagú alsó gatyában, és tolja a CSÉGÓ játékot PiTiKhee15 és Vasilij1999 nevű kis srácokkal, online?
Persze tudom, te támogatnád, mert szereted, és a te bankár fizudból is vígan eléltek, amíg a palid be nem fut Japánban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!