A pároddal az ismerkedésetek zökkenőmentesen alakult, vagy akadtak közben felmerülő és leküzdhető problémák, akadályok? Szerintetek az első problémánál el kell dobni egy ismerkedést?

Egy barátnőm elmesélte, hogy ismerkedik egy pasival, egész helyes volt, csak egy kicsit gyors volt, hamar akart találkozni. A csaj meg lekoptatta, mondván ebből nem lesz semmi jó. A srác irogatott neki egy darabig, aztán feladta. Aztán összejött egy távoli ismerősünkkel, aki elmesélte milyen a kapcsolatuk, akkor még nem tudtuk ki a fiú, aztán muratott róla képet. Azt hiszem megbánta a barátnőm, hogy elhajtotta :/

Az attól függ, milyen a probléma. Ha pl a pasinak van egy gyereke az előző kapcsolatából, az nem gond. De ha az exe egy futóbolond, az már igen.

Mi megismerkedésünkkor eléggé el voltunk havazva, sosem tudtunk találkozni, beszélni, nagy volt a stressz és a depis időszak. Kivártuk, túléltük azt a sacc 3 hónapot, azóta együtt vagyunk, másfél éve. Nagy a boldogság.

Nálunk az elején az anyagiakat illetően voltak hatalmas látásmódbeli különbségek. Nagyjából ugyanannyit kerestünk, mégis nekem milliós megtakarításom volt, neki pedig, mikor hirtelen 80 ezer forintra let volna szüksége, annyi se volt. Fogalma nem volt az árakról, csak levette a polcról, ami kellett, akkor is, ha egy megállóval arrébb sokkal olcsóbban megkaphatta volna – erről fogalma sem volt, sosem volt abban a boltban, mert minek, ha a sarkon is megveheti. Néhány hónap után én majdnem feladtam, rettenetesen zavart, hogy hónap végén nincs pénze, de fizetéskor epret vesz januárban. Aztán elkezdtünk dolgozni ezen, és mostanra, 4 év után hatalmas a változás. Kicsit én is lazább lettem, ő pedig már nem szórja el a pénzét mindenre, amit csak meglát. Szokta is néha mondani, hogy hálás nekem, amiért megtanítottam bánni a pénzzel. De ha az elején majdnem hagytam az egészet a francba.