Sokkal nehezebb lesz az ismerkedés, ha nincs diplomám?

Ha feltétlenül fontosnak érzed az önbizalmad szempontjából, hamisíts magadnak egyet. Egy másolatot átírni nem nagy művészet. Csak állást ne akarj vele szerezni mert menthetetlenül lebuksz amikor bekérik a papírjaid a HR-re.

Szia! Nekem személy szerint nem a diploma elvárás, hanem a hasonló értékrend, életvitel, világnézet, érdeklődési kör, amit valószínűleg nagyobb eséllyel találok hasonló környezetben mozgó férfiakban, ill. nagyobb eséllyel találkozom velük. Ezért voltak (egy kivétellel) egyetemista, ill. diplomás partnereim. A férjem is mérnök, mint én. Nem direkt kerestem, de a fenti praktikus okokból így alakult, ahogy a környezetemben sok példán láttam. Szóval a diploma megléte önmagában nem szempont, szerintem az szerezzen diplomát, aki az adott területen akar dolgozni és ahhoz a szakmához kell. Mivel te nem akarsz, teljesen felesleges, így semmi értelme a papírozásnak. Ha találsz egy területet, ami érdekel és abban jó vagy, azt csinálod, amit szeretsz, az vonzó, mindegy milyen végzettséggel. Viszont, ami szerintem elgondolkodtató az a passzivitásod. Ha tudtad, hogy nem érdekel az a szak, miért kezdted el, ennek semmi értelme. Elengedni a jó lehetőséget, csak mert messze van és nehézségekbe ütközik, ez nem vonzó a nőknek, nem a papír hiánya. Tudom, miről beszélsz. Mi a férjemmel mindketten egyszerű, falusi családból származunk, nem értelmiségi közegből, nem tudtak minket támogatni anyagilag. Mindketten eljöttünk az ország másik végébe, mert itt tanulhattuk, amit szerettünk volna. Mindketten sokat nélkülöztünk az egyetem alatt, de keményen hajtottunk és nagyon jó ösztöndíjakat kaptunk, a kiváló tanulmányi eredményekre. Ebből tartottuk el magunkat, éjjel-nappal tanultunk, de imadtuk és a cél lebegett előttünk. Ő a nyelvvizsgáit is saját felkészüléssel szerezte, mert nem volt pénze tanárra, de megcsinálta. Mivel nagyon jó a szakterületén, korán, kezdőként kapott fizetős szakmai munkákat, ezzel egészítette ki a doktori ösztöndíjat. Én a doktori mellett elmentem dolgozni egy multihoz, hogy legyen pénzem a tudományra. Évekig egy szabad esténk, hétvégénk nem volt, de megérte, mert azt csináljuk, amit szeretünk. Sokan pedig pénztárban, gyárban, pultban dolgozrak, ami nem egyszerű, hidd el egy nappali mérnöki képzés mellett, ahol be kell járnod az órákra, különben nem tudod megcsinálni, ők évekig nem aludtak szinte, de megcsinálták.Nekem többek között ez volt nagyon vonzó a férjemben, ami miatt beleszerettem, hogy amit gyerekként megálmodott, minden akadály és nehézség ellenére megvalósított, a küzdeni tudása, kitartása megfogott és az, hogy a küzdelemben sem fáradt el örülni az életnek, hálás lenni mindenért és szeretni az embereket maga körül. Soha, de soha nem panaszkodott, pedig lett volna miért, hidd el. Nem a kifogást kereste, hanem csinálta, amit akart. Ezzel még sokan vannak így, nézz csak körül. Ezen gondolkozz el szerintem párkereséskor.