Egy igazi különc, egy indivídum az sosem fogja megtalálni a párját?

Először is a helyesírásodra szerintem senki sem irigykedik, mivel az individuumot két u-val és három rövid i betűvel írják.

Az elején azt írod, hogy kedveled az életet, pozitívan állsz a dolgokhoz, könnyen barátkozol, senkinek nem akarsz rosszat, vannak céljaid. Ez mind szuper, egy boldog jó életed van, teljesen rendben van, csak így tovább. Viszont ezek után írsz itt pár furcsa és ellentmondó dolgot. Most nagyon unszimpatikus leszek pedig semmi bántó szándék nincs bennem.

Sok embernek van néha szüksége szabad térre, úgy mint neked, de ezért miért nem engedhetsz közel magadhoz senkit. Hogy függ ez a kettő össze?

"Sikeres vagyok, jól élek", "szinte bármit el tudok érni". 20 évesen legfeljebb szakközepet éppen elvégzett 1 éve talán dolgozó vagy 2 éve egyetemre járó srác vagy. Miben vagy sikeres? Miből élsz jól, honnan van olyan jó egzisztenciád? Mi az a sok minden amit te el tudtál érni? Mire gondolsz ezek alatt? Jó érettségi bizonyítványra és félévkor sok ötös az egyetemen, mert ezek azért nem annyira nagy dolgok. Miben szoktál másoknak segíteni, ráadásul titokban? Kiviszed a szemetet otthon vagy mikre kell itt gondolni? Őszintén mondom kíváncsivá tettél.

"Érzem, hogy más vagyok,". Miben, miért? Semmi különlegeset nem írtál magadról. Nagyon sok gyerek hiszi azt magáról, hogy különleges csupán ezért mert egoisták és önteltek. Ez rossz szülői nevelésre utal. Az ilyen gyerekek vágynak rá, hogy különcnek tartsák őket, mivel szeretnének különlegesek és egyediek lenni de pont ugyanolyanok mint bárki más. És ezzel nincs is semmi gond, csak akkor ha ezt nehezedre esik beismerni. És gyereknek hívtalak mivel a mondataid ezt tükrözik, nem attól leszel férfi mert betöltötted a 18. életéved.

"Sokan irigyelnek, mások csodálnak" Micsoda? A mély naivitásod is a gyermeki személyiségedet tükrözi. Biztos vagyok benne a körülötted élők is látják, hogy mennyire szeretnél különc lenni és mennyire próbálod magad annak beadni. Pusztán kedvességből és szeretetből mondják azt, hogy te mennyire egyedi vagy, nem kell ebbe többet belelátni, inkább örülj annak mennyire figyelnek rád.

Ha valaki azt mondja, hogy "mennyire irigylem a jókedvedet" az nem valódi irigység, hanem csak egy szimpla szófordulat, amit nem kell túlgondolni.

Nincs azzal semmi gond ha nem tudsz elköteleződni, de ez nem a nők hibája, ezt egyes egyedül a kis vizionált álomvilágod számlájára írhatod. Lehet, hogy most boldog vagy ebben a kis világodban ahol hihetetlen individuumként szerepelsz, de ez veszélyes is lehet. Hosszú távon lehet, hogy ez nem vezet jóhoz. Ha csak ülsz egy helyben és várod a nőt aki majd megfog, akit neked szént az ég, akkor könnyen előfordulhat, hogy továbbra is csak egy helyben ülsz és vágyakozva fogsz csak nézelődni.

Egy különc könnyen találhat magának párt, de az aki nem képes az álomvilágától szabadulni az nagyon nehezen.

Szerintem nem vagy te különc, sok ilyen ember van, legfeljebb nem találkoztál még sokkal. Én sem engedek magamhoz közel sok embert, bár engem még senki sem csodált ezért, sőt, én ezt mindeféle képpen negatív tulajdonságnak fogom fel.

Az egyébként elég ellentmondásos, hogy extrovertáltságod ellenére (az írásodból az jön le, hogy az vagy) zárkózott vagy.

#7-es: én minden évban a kéket. Te? :)