Egy igazi különc, egy indivídum az sosem fogja megtalálni a párját?

20-on éves férfi vagyok, és hát meglehetősen szokatlan életet élek, legalábbis a többség kívülről így látja. Jól elvagyok a bőrömben, derűsnek, kiegyensúlyozottnak tartom magam. Mindig azt csinálom, amihez kedvem van, sosem érdekelt, h ki mit gondol rólam. Bárhova leraknak engem,ott jól érzem magam, mindenben megtalálom az élet apró örömeit, szeretek élni, jókat enni, utazgatni, sportolni. Könnyen alakítok ki kapcsolatokat, sokféle emberrel jól kijövök, mert mindenkit úgy fogadok el, ahogy van, senkit nem akarok megváltoztatni, senkit nem bántok, senkinek nem akarok rosszat, nincs bennem irigység. Felőlem legyen mindenki boldog,nekem attól nem lesz rosszabb. Az emberek általában szeretik a társaságom, viszont úgy igazán közel nem engedek magamhoz senkit, néha szükségem van szabad térre. Sikeres vagyok, jól élek, tele vagyok célokkal és szinte bármit el tudok érni, igen széles az érdeklődési köröm. Szeretek másoknak segíteni, és nem várok cserébe semmit, sőt legszívesebben titokban segítek.

Érzem, hogy más vagyok, mint az emberek úgy általában, ezt sokan meg is jegyzik. Sokan irigyelnek, mások csodálnak, pedig én csak egy életszerető ember vagyok,semmi több. Sok lány tetszik, és van néhány,akiket kedvelek is,de olyan nincs,aki mellett úgy komolyan elkötelezném magam. Nem tudom, hogy ez azért van e, mert ilyen különc a személyiségem, vagy egész egyszerűen csak még nem találoztam olyannal,aki úgy rendesen megfog.