Lányok, tényleg létezik az u. n. 'barátzóna', ha mondjuk egy férfi nem lép időben?

Ilyen nincs. A nőknél kétféle vonzalom van: az első, amit a férfiak 5-10%-a vált ki belőlük, a lángoló. Ebben az esetben soha nem helyezik "barátzónába" a férfit, sőt, sokszor ők nyomulnak.

A második eset az, amikor elsőre nem (igazán) jön be nekik a pasi, de külső körülmények miatt (közös munka, esetleg baráti társaság, vagy más közösség) sokszor találkoznak egymással, és a férfi személyisége miatt megkedvelik őt. Ha a férfi lép, akkor abból lehet is valami. Ha nem lép időben, ez a vonzalom eltűnhet, és utána valóban "barátzónának" tűnhet az elutasítás, de valójában akkor már nincs meg a vonzalom.

A "legyünk csak barátok" meg egy sima elutasítás.

A nőknél van egy olyan, hogy képesek kiszagolni a férfi immunrendszerét - és az a férfi tetszik meg nekik, akinek ez jelentősen eltér az övékétől.

Akinek hasonló, arra mondják azt, hogy "nincs meg a kémia".

ÉS AKKOR NEM IS LESZ MEG SOHA!

Manapság 30 alatt már annyira az a jellemző, hogy az emberek ismeretlenül ismerik meg egymást (tehát nem baráti társaságon keresztül, nem ismerősi körből, nem iskolából, nem munkahelyről, hanem totál idegenként találkoznak valahol), hogy a nők az ilyen férfiak 95%-át, akiket ahogy mondtam baráti társaságból, munkahelyről, iskolából, ismerősi körből ismernek, egyből barátzónába teszik gondolkodás nélkül. Inkább arra van az agyuk beállva, hogy betoppan a herceg az életükbe váratlanul, ismeretlenül, de van tegyük fel 50 férfi az ismerősi körükben, sok akiket látnak hetente vagy akár minden nap, de onnan 48-cal el sem tudnak képzelni semmit.

A férfiak többsége szívesen ismerkedne a nőkkel a baráti társaságukból, ismerősi körükből, munkahelyről, iskolából, de rájuk tojnak a nők.

. válaszoló vagyok.

Annyit főznék hozzá az utánam hozzászóló írásához, hogy valóban van olyan, mikor elsőre nem vonz az illető, majd szép lassan kialakul a vonzalom, (amit 2. lehetőségnél vázoltál)azonban, nálam minden esetben ilyenből lettek a nagy szerelmeim).És tulajdon képpen az első esetben felvázolt eset lett a vége: ahogy te fogalmaztál, a „lángoló”. Olyan, hogy ez elsőre megvan, nálam még sosem volt, nekem idő kell hozzá. Nagyon sokáig tartott minden ilyen szerelmem, még viszonzatlanul is. Nagyon nehéz volt érzelmileg elengednem őket. Az egyik évekkel később bepróbálkozott, randizni hívott, én meg azt éreztem, szeretem őt, de ez már más, már tovább léptem.

Szóval érzelmi intenzitásban nincs különbség a kettő között, a második esetben mélyebbek az érzések, mert a másik lénye fog meg, nem a felszínes duma, vagy a külső. De avan az a pont, mikor tovább kell lépni, és érzelmileg elengedni a másikat.