Próbálta a hangulatot randivá tenni? Miért ilyen (csak) velem?

Egyik kollégám néha el szokott hívni ebédelni (többiekkel együtt). Majd egyszer csak ketten maradtunk. (Mindenki beteg lett.) Kicsit nehézkesen, de megindultunk. ( Neki volt még egy gyors elintéznivalója és mondta, hogy nem akar megváratni. Kicsit lerázósnak vettem, de nem akartam egyedül enni. De végül gyorsan mentek a dolgok.) Azt hittem, hogy csendes lesz és nekem kell beszélni.

Távolságtartó és zárkózott embernek ismertem meg, aki nehezen oldódik fel. Egy darabig próbálkoztam a barátkozással, de felhagytam vele. Gondoltam nem vagyok szimpi. Másokkal - lányokkal - nincs ilyen gondja. (Bár engem nyálas hízelgéssel nem lehet megcsípni, és ezt ő is mondta, mikor próbáltak húlyíteni.)

Amíg sétáltunk, addig meglepően könnyedén oldotta az én zavartságom. (Nem hiszem,hogy észrevette, hogy zavarba hoz.) Megvettük az ebédet és egy kerekasztal sarkánál foglaltunk helyet. / egymás mellett és mégis egymással szemben - ő helyezkedett így. / Zavartságomban elkezdtem melóbeli sztorikat mesélni. Oda-vissza működött a kommunikáció. Mondom, jé velem is tud értelmesen beszélni. Majd elkezdte irányítani a beszélgetést. Valahogy áttértünk rám. Fel se tűnt. Érdeklődött, hogy van-e hobbim, merre élek, sportolok-e. Ha visszakérdeztem simán beszélt magáról.'Majd magabiztosan hátradőlt. Ekkor a szemkontaktust is felvette elég hosszú ideig. 3xszor néztem vissza rá, de még mindig mosolyogva a szemembe nézve beszél. Eddig egy introverált pasinak tűnt. ( Ha észrevettem, hogy néz, azonnal elkapta a tekintetét. Ha hozzászóltam olyan volt, mintha zárlatot kapott volna / talán zavarba jött/ vagy csak nem értette, hogy "ez minek szól hozzám". Ha sztoryban vagyok és ránézek, látom, hogy mosolyog. Még akkor is, ha épp nem rám néz.Mostanában meg már semmilyen szemkontaktus nem volt. Vagy csak nem akart a többiek előtt lebukni. ) Ebédek során eddig egyszer sem érdeklődött a személyem felől. Nem is nagyon reflektált arra, amit elmondtam. ( Elmondása szerint a fáratság miatt volt ilyen. )

Majd a következő alkalomnál szintén szólt. Számomra az volt a fura - bár észrevehetetlenül probálta csinálni - , hogy a másik kollégám tálcáját arrébb tette, hogy mellém tudjon ülni. Egyre kommunikatív lett. De szokásos felületes témáknál több nem volt és nem is reflektált, csak ha kérdeztem. Viszont figyeltem, hogy néha mocorog. Ekkor sokszor felém dölt, viszonylag közelebb. Kitekeredve ült, a térde felém volt. A könyökünk is elég közel volt, de nem ért össze. Volt már olyan szitu, hogy közel volt a kezünk, de nem lépte meg: nyitom az ajtó, kezembe a kilincs és ő is nyúl a kilincsért és ilyenkor érzem, hogy naaa. Vagy egyedül voltam a lépcsőházban, tartottam az ajtót, oda jött. Persze nem szólt. Közelebb jött, de nem annyira. A kezét a kezemhez közelebb tette. De még sem.

Nem értem már ezt. Mi a véleményetek?

22L