Ti járnátok magatokkal? Mert én például tutira nem, nem viselném el magamat. Azt sem értem, a párom mit eszik rajtam. És veletek mi a helyzet?

Amennyi hibám van, messze elkerülném magam:)

Még szerencse, amit én hibának látok, a páromnak pont az tetszik bennem.

Én igen. Jól ellenék magammal, mert teljesen megértenénk egymást, így nem lenne nehézkes az a folyamat, amíg beengedem a másikat a gondolataim közé. Békés páros lennénk. Viszont nem olyan jó, mint a párommal, mert az a dinamika, előrehaladás, motiválás, izgalom hiányozna belőle. Meg mégiscsak őt szeretem a legjobban a világon, aztán ez féltékenységre adna okot. (Lassan kezdek belekavarodni a mondanivalómba.)

Ha viszont egy ugyanilyen személyiségű fiúról lenne szó, mint én (aki mégiscsak másik személy, nem ismer belülről), akkor nem biztos, hogy működne a dolog. Nehezen találnánk el egymáshoz.