Milyen volt életed legborzalmasabb, legkínosabb randija?

Neten ismerkedtem meg egy lánnyal, aki elmondása szerint egy nagyon spontán, mindenbe belevágó csaj. Úgyhogy nem is beszéltünk meg semmi konkrétat, csak annyit, hogy beülünk egy kávéra, aztán a többit majd kitaláljuk.

Na, a lány spontaneitása kimerült annyiban, hogy rávágta mindenre, hogy "nekem mindegy". Megkérdezem tőle, hogy sétáljunk a Margitszigeten, neki mindegy. Megkérdezem, hogy beüljünk-e egy mozira, neki mindegy. Megkérdezem, hogy fagyizzunk-e, neki mindegy. Aztán megkérdeztem, hogy mit szeretne csinálni, arra is azt mondta, hogy neki mindegy. Nem attól lesz valaki spontán, hogy mindenre ezt válaszolja. Ráadás ilyen unott hangon, vállrándítva mondta. Gyűlölöm az ilyet, amikor próbálsz valaki kedvében járni, de ő látványosan nem partner ebben. Úgyhogy fogtam magam és a kávé után elköszöntem tőle. :D

Amikor jött egy kigyúrt (az az igazi kigyurt), nők bálványa fuxos pasi és kinyitotta a száját. Életemben olyan buta sötét emberrel nem beszéltem.

Óráknak tüntek mellette a percek, alig vártam, hogy vége legyen.Olyan sűrgős dolgom lett, hogy egy óra mulva már el is köszöntem udvariasan.

hát ez inkább a pasinak lehetet érdekes ...

szal elfelejtettem h megbeszéltem a barátnőmmel egy dologot

és pont akkor volt a randim is

szal szépen beültettem a kocsiba a pasit és elautokáztunk vagy 1 órát oda és vissza :)

tulkép elraboltam !:D

kissé pánikszerüen menekült mikor visszavittem a start helyre

minden esetre 2 hónap műlva megkeresett h mégis csak jól érezte magát velem :D

5 Akkoriban méág bőven nem volt net.Sem fotó küldözgetések.

Vakrandik voltak:D Ezért az akkoriban élt fiataloknak sosem okozott gondot, hogy azonnal nemet mondjanak udvariasan:D

Hát az én sztorim is sablonos lesz- de bizony megviselt nagyon.

Most nyáron társkeresésre adtam a fejem és regisztráltam online társkeresőre.

Fényképek alapján átlagos, rendezett, nálam 6 évvel idősebb férfivel kezdtem ismerkedni.

Mindenben passzolni látszott hozzám.

A randira egy 55+ -os (magát 46-nak hazudó, én 40 vagyok), kb 165 cm magas (én 172 cm vagyok és mivel 189 cm-t hazudott, így kb 15 centis vadító tűsarkúban mentem), járáshibás (Isten látja a lelkem, ha ezt tudom és nem hazudik másról, ezt is megemlíti, mint én pl azt a tényt, hogy elvált vagyok vagy van egy gyermekem- akkor ezzel sem lett volna semmi gond).

Beállított egy ilyen zsebed horgásznadrágba vagy micsodába papuccsal és testtáskával egy koraesti éttermi randihoz úgy, hogy a telefonbeszélgetéseink alatt direkt utalt rá, hogy neki az elegáns, csinos nők jönnek be és a hely is igencsak mást kívánt meg... én meg ott álltam mellette 20 cm-vel magasabban a szatén koktélruhámban...

Rettenetes volt.

Bevallom, hazafelé elpityeredtem magam, hogy csinos, igényes nőként ez a szintem? Hazug kisnyugdíjasok?

:D

Röhejes tudom, de megviselt.

Egyszerűen nem volt ebben tapasztalatom (most sincs sok) és eszembe nem jutott feltételezni, hogy ha valaki tartós kapcsolatot, társat keres, az ilyen nyilvánvaló és önsorsrontó hazugságra szorul...