Ismerkedésnél mi lenne, ha egyből úgy mennék oda a lányhoz, hogy megmondanám neki, hogy “nagyon tetszel, te vagy számomra a tökéletes ideál és meg akarlak ismerni”?

Aranyos szöveg, de nem vennélek komolyan és elhajtanálak.

Egyrészt önbizalomhiányos vagyok, így egyetlen túlzó bókot sem tudok elfogadni, nem tudok vele mit kezdeni. Másrészt engem nem érdekel hogy külsőleg mennyire jövök be neked, a külsőm teljesen mást mond mint amilyen vagyok, és valószínűleg olyannal képzelnél el belülről is, és ezt nem akarom.

Csak hogy értsd is: Alacsony és törékeny termetű vagyok, bármit veszek fel, kislányos vagyok és "cuki". De belülről meg egy törtető, határozott, feminista nő vagyok, és nem akarom hogy édibédi "nő neve kuss"-nak gondolj aki nem tud magáról gondoskodni. Érted?

Max külsőre lehetek tökéletes neki...

Azért lehet adnék neki egy esélyt

Egyből lejönne, hogy neki csak a felszín fontos. Tökéletes ideál? Első rànézésre?

Amúgy is: túl sok.

Önmagában az őszinte megszólítás nem gáz.

Kicsit alakíts.

Szia!(Köszönés!!)

Nagyon tetszel nekem. (Ennyi elég, nem kell túltolni.)

Szeretnélek megismerni. (Nem akarod, szeretnéd. Nem csak rajtad múlik.)

Laci vagyok. (Név opcionális. Indulj ki abból, hogy ő is meg akar ismerni. Még mindig nem csak rólad szól.)

Ha eddig eljutottál, félig nyertél.

Csak azért arra figyelj oda, hogy amikor láthatóan siet a csaj, akkor ne ugorj rá ezzel a szöveggel. Tudom, hihetetlen, de az emberek többsége nem csak úgy random mászkál az utcán, hanem tart valahova.

A "bocs, de van barátom" pedig nem sértés, úgyhogy felesleges háborogni. Elég gyakori jelenség, hogy egy csinos, fiatal lánynak van párja. Te se örülnél, ha a csajod mindenkivel elmegy egy "kàvéra", aki leszólítja.