Bejön a lányoknak az, ha én ismerkedéskor nem hazudom le a csillagot az égről, nem értékesítem magam hanem merek bátor és őszinte lenni vele?

Szerintem azért itt is van egy "egészséges" határ.

Én személy szerint idegesítőnek tartom az "önfényező" alakokat (pláne ha emögött nincs is teljesítmény) de nyilván első randin az "őszinteség" jegyében nem a rossz szokásaid és életkudarcaid összefoglalóját szeretném hallani. (hogy lusta vagy de nem érdekel stb.)

Értékelem a reális önkritikát de az első randiknak az a célja, hogy legyen kedvem megismerni a másikat. :D És ehhez az kell, hogy pozitív embernek tartsam...

Igen erre gondolok...ezt a "játszmázás" ( pl. ó most csak azért nem írok neki, hogy elgondolkodjon rajta vajon miért nem keresem stb.) dolgot sosem értettem. (pedig nő vagyok :D)

Ha valakivel jól érzem magam akkor azt kimutatom, ha valamit szeretnék vagy nem szeretnék akkor megmondom utána közösen megbeszéljük és meglátjuk mire jutunk.

(Első évfordulón volt egy "elvárásom" amit párom nem teljesített. 10 percig ment a duzzogás, és a "mi a baj - semmi" típusú kommunikáció, de hamar beláttuk, hogy így nem működik semmi. Megbeszéltük mi a gond, és fél óra múlva röhögtünk az egész szitun)

Azt hittem olyan "őszinteségre" gondolsz, mikor valaki a "felvállalom magam fogadjatok el így" propaganda keretén belül legitimizálja a saját rossz tulajdonságait. (pl. Na és ha kövér és egészségtelen vagyok, engem így kell szeretni. Igen hisztis csaj vagyok aki tör zúz ha rájön az öt perc, de ilyen a természetem stb.) Ezzel a mentalistással nem igazán tudok egyetérteni.

"Ha nem tetszik nem beletörődni kell hanem hozzáálláson változtatni és lázadni a hülyeségek ellen."

Ha nem mész bele a nőknek tetsző játékokba, annak szerinted mi az eredménye? Te egyedül maradsz, ők pedig összejönnek valakivel aki hajt rájuk és utána panaszkodnak, hogy miért nem olyan az illető, mint amilyet ők maguknak akartak.

Eddig mindig azt tapasztaltam hogy pont ez jön be.

Egy szép és számomra szimpatikus nőnek sosem szoktam hazudni. Ezt megtisztelésnek veszik és maximálisan közeli bizalmas kapcsolat alakul ki. Önmagamat adom. Mivel ő is önmagát adja a természetes szépségével és nem guminő, tehát nem műmellei vannak.

Hazudni akkor szoktam ha valakit lehetőleg le akarok rázni. Például ha egy fickó kéretlenül és tolakodva kérdezősködni kezd hogy hol dolgozom. Ekkor hazudok egy akár hihetőt, de egyben sejti hogy úgysem igaz és hülyének néztem. Ezért felszívódik. Nyilván ebben az esetben nem lehetek őszinte, ami úgy hangzott volna hogy "Ki engedte meg hogy a magánéletemről érdeklődj, ráadásul azonos nemű vagy és tolakodóan ellenszenves, tehát haver sem lenne belőled, takarodj". Ahogy az igazat sem válaszolhattam volna mert még azt hiszi további kérdése is lehet mert havernak tekintem.

De ez azt feltételezi, hogy az őszinteségért valami jár. Nyilván az őszinteség a legjobb, de ez nem jelenti azt, hogy amit mondasz, bejön.

Pl. mondhatod őszintén, hogy szeretnél 3 gyereket, de én egyet sem akarok. Ezt sok férfi úgy értelmezi, hogy akkor minek őszintének lenni, ha nincs punci. És itt nem az őszinteséggel van a baj, hanem magával a gyerekkérdéssel. Mindig az adott téma a gond, soha nem az őszinteség. Csak sokan kikérik maguknak, hogy miért nem kapnak semmit, ha már őszinték voltak.