Lányok, számotokra kiábrándító, ha egy férfi a képességeihez mérten jóval alsóbb színvonalú munkát vállal, pusztán azért mert azt szereti csinálni?

A helyzet az, hogy sosem tudnék/akarnék olyan munkát/szerepet magamra erőltetni ,ami nem én vagyok, amiben nem érzem jól magam. Csomó ismerősömön látom ezt a megfelelési kényszert, hogy olyan munkában güriznek, amit egyébként ki nem állhatnak, de úgymond megfelelnek az anyjuk,apjuk,párjuk, vagy épp a társadalom vélt vagy valós elvárásainak. Nos, én kilógok a sorból, mivel nekem az fontos, hogy olyat csináljak, amiben jól érzem magam. Csináltam 2 diplomát, de csak hobbiból, sosem terveztem ezekkel elhelyezkedni, egy játéknak fogtam fel. Most teljesen más munkát csinálok, amihez nem kell ilyen magas fokú végzettség, de jól elvagyok vele mintha nem is munka lenne csak valami szabadidős tevékenység, illetve megengedhetem magamnak, mert eleve van mögöttem egy vagyonos háttér és vannak jól kamatozó befektetéseim. Minek erőltessem meg magam, minek is szenvednék? Inkább élvezem az életet, elvégre csak 1 van belőle.