Csinos vidéki kolléganőmet baráti céllal elhívtam megmutatni a várost. Aztán kiderült hogy ő randinak hitte, én meg zavarba jöttem?

Nemrég költözött a fővárosba vidékről. Beszélgettünk (ő szólított meg) és többször szóba hozta hogy nem ismer itt senkit, nem ismeri a várost, jó lenne ha valaki megmutatná neki. Erre nagynehezen kapcsoltam és mondtam hogy szivesen megmutatok neki mindent.

Egy nagyon csinos, szép csajról van szó, én meg olyan ronda vagyok (arcra) hogy néha még az utcán is megbámulnak (fiatalabb lányok előfordult már hogy hangosabban be is szóltak egyszer). Barátnőm egy volt egész életemben de ő kisebbségi komplexusos volt, orvoshoz is járt amiatt mert rondának gondolta magát. Amint hatottak rá a gyógyszerek és a kezelés (ahova én vittem mindig) és rájött hogy nem csúnya el is hagyott rögtön az első helyes pasiért.

Szóval barátilag gondoltam ezt a városnézést, eszembe se jutott hogy másról lehetne szó (annyi visszautasítást kaptam hogy nem is álmodozom ilyesmiről, nagyon realista lettem). Jól telt a séta, programok, sokat nevettünk, még gondoltam is magamban hogy soha nem volt még csaj barátom és érdekes lesz hogy úgy néz ki most lesz egy. A program végén viszont bemondta hogy jól érezte magát és örülne ha lenne második RANDI!

Zavaromban azt se tudtam mit mondjak, hirtelen nem is tudtam mit mondok, csinálok, hogyan viselkedek. Most se emlékszem pontosan az egészre, csak hogy levert a víz és nagyon zavarba jöttem. Valami olyasmit mondtam viccelődve (teljesen azt hittem hogy ugrat és szivat) hogy “ja persze majd akkor randi holnap a melóban” és nevettem mint akit szivatnak és hülyül, aztán nem is emlékszem de gyorsan leléptem. Olyan volt mintha álmomban történt volna szó szerint! Mintha nem valóság lett volna!

Ma be se mentem a munkába emiatt hogy elkerüljem. Szombaton volt a találkozó, azóta mégegyszer írt nekem hogy jól érezte magát, én meg visszaírtam hogy én is. Ennyi volt. A gond még hogy közben még múlthéten amikor nem beszéltem még vele, én adtam a lovat az iroda jó pasijának hogy szedje fel, ilyesmi. Úgy gondoltam vele illenének össze külsőleg.

Ti hogy látjátok ezt az egészet? Mi lehet az igazság? Tényleg randizni akarhat velem vagy jól tettem hogy hülyülésre vettem a figurát hogy elkerüljem a kínos beégést amikor majd megmondja hogy csak viccelt, én meg addigra beleéltem magam? Mit kellett volna csinálnom akkor és azóta? Mit mondjak neki holnap és hogyan? Szivesen randiznék vele, de kb semmilyen barátnőm nem volt igazán, nemhogy még pont ilyen szép és humoros. Teljesen tapasztalatlanul nem hiszem hogy pont egy ilyen nőnél jön össze minden hosszútávon (mindig így gondolkodom, nem kerestem soha alkalmi partnert) és jó lehetek neki. Nem is értem ha úgy van hogy mit akarhat tőlem. Az exemmel is találkoztam nemrég és egy kedves, normális beszélgetésben bevágta hogy hát ő nem csodálkozik hogy nekem azóta nincs senkim, ő se jött volna össze velem csak akkor úgy gondolta ez az egyetlen lehetősége. Jó bunkó volt, dicsekedett milyen menő sportoló pasija van.

Az a bajom még, hogyha tényleg lenne második randi, biztos hogy nem tudnék olyan felhőtlenül, elengedve viselkedni vele, tudom hogy befeszülnék, meg akarnék felelni neki, nehogy rosszat mondjak.