Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
30 körüliek, titeket is elkapott egy bizonyos kapuzárási pánik?
Mindig nyavajogtam magamban, hogy nem jön rendes pasi, most hirtelen többeknek is kellek, de nem nagyon akaródzik megállapodni..
Talán hozzászoktam a függetlenséghez az elmúlt 5 évben, de szinte riaszt a gondolat, hogy valaki kapcsolatot szeretne velem. Pedig eddig folyamatosan vágytam rá és bőgtem, hogy senkinek sem vagyok igazán fontos, erre tessék.. most igen, és zavar.
Utoljára 20 éves koromban szerettem valakit, 27 vagyok, azt hiszem teljesen be vagyok tojva az egésztől. Hiszen, ha most választok már gyereket akarnak meg együttélést meg ilyenek.. a kizárólagos szex is zavar, nem mintha az elmúlt pár évben nagyon szexeltem volna, de most megriaszt a gondolat, hogy ez már felnőtt kapcsolat, igazán hosszútávra terveznének velem..
Más érez így? Azt hiszem ez a sok gyakoris huszonévesen vagyunk a csúcson dolog is betett, úgy érzem ki kell használnom a lehetőségeimet, amíg még lehet..
Engem nem. Mert van perspektívám, önálló terveim, céljaim, vágyaim. Emellett kellőképp határozott vagyok és független. A kapcsolataim tartanak, amíg tartanak. Szeretem őket, kimaxolom, ahogy az egyik fogalmazott mindig. Aztán ennyi. 29 éves vagyok, most is van valakim, nem is oly rég óta (1 év), de ha szétmennénk, újból lenne más. Együtt élünk, mert így könnyebb. De az előzőekkel is együtt éltem, már a legelejétől. Nagy kaland...
Ha valamihez nincs kedved ne erőltesd. Minden jönni fog a maga idejében. A gyerek is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!