Nektek volt már olyanban részetek, hogy először nem jött be az illető, de aztán még is kialakult valami, és végül nagyon jó párt alkottatok?

Ez függ a te illetve a leendő párod korától.

Ha tizenéves vagy, akkor nyilván nem ez lesz a végleges kapcsolatod, akkor nem hiszem hogy kapcsolatot kell építened, ha már 30+ vagy, akkor a kapcsolatépítés fontosabb, mint az az elvakult érzés. Ekkor már gondolom egy végleges kapcsolat kialakítása a fontos.

Kérdező, mennyi idősek vagytok?

Mostani párommal.

Első randi előtt nagyon sokat - hónapokat beszélgettünk, így a lelkébe totál beleestem, ám első pár randi után elbizonytalanodtam.

Nagyon jól éreztem magam vele, csomót beszélgettünk, hülyéskedtünk, mégsem voltam 100% a dologban.

- alacsonyabb nálam - exem is alacsonyabb volt, telis-tele komplexussal, amit rajtam "vert le" (képletesen, szóban), és féltem, hogy ő is bunkó meg sértegető lesz

- plusz volt köztünk két ország, és nagyon féltem a távolságtól. Nem attól, hogy megcsal, hanem hogy tartjuk a kapcsolatot, hogyan-mikor találkozunk

- hazaútja előtt a reptérre majdnem sírógörcsöt kaptam, hogy el kell mennie, és még aztán is 2-3 hétig tudatosan próbáltam "nem belészeretni"

Nem sikerült, teljesen levett a lábamról, minden találkozásunkat laig vártam, és 5 hónap ingázás után kiköltöztem hozzá.

12-es vagyok.

Lassan 1,5 éve élünk együtt, és nagyon örülök, hogy nem "hajtottam el", hanem adtam egy esélyt kettőnknek :)

29n

Volt, már 3 éve vagyok vele.

Az elején az volt a gondom, hogy esetlennek tűnt. Nem volt kellően határozott, férfias. Tudtam hogy már évek óta egyedül volt. Kicsit ennek tudtam be a dolgot. Sokat gondolkodtam hogy akarom-e őt? De olyan rendes volt velem mindig, hogy nagyon megszerettem. Aztán ahogy teltek a hónapok mellettem megjött a határozottsága, férfiasabb is lett. 2 éve élünk együtt. Soha nem hagynám el! Azt hiszem ő sem engem. :)

Már a leánykérést várom. :))

Az elején nagyon nehezen indult az egész, de szerencsére jól döntöttem.