Lányok ti örülnétek egy ilyen hozzáállásnak?

Én is hasonló vagyok, bár azt nem tudom hogy aspergeres-e, de utálok szerepeket játszani.

Nem, nem örülnek az ilyen hozzáállásnak, csak akkor mondják ezt, amikor szemtől szemben erről kérdezik őket, akkor elájulnak, hogy de jó lenne ha minden pasi olyan lenne, hogy magát adja, nem játszik szerepeket.

Ha esetleg tényleg örülnek, akkor is csak egy rövid időre, majd tovább állnak egy vetítőgéphez, aki előadja a macsó, határozott, sikeres, vezérhím szerepet.

Nagyon de NAGYON kevés nő kivétel, rájuk sajnos nem alapozhatsz, mert nehéz őket megtalálni, és/vagy már rég stabil kapcsolatban vannak.

Az első nem komolyan írta amit írt.

Az önfejlesztés nem szerepjátszás. Hanem inkább egy önmagad "jobb változata".

Ez olyan mint a minek tanulni, én 6 osztályal vagyok aki vagyok.

Az ember fejlődik, változik. Normál esetben. Van aki tudatossan csinálja és felépít egy jobb életet magának. Van aki csak sodródik lesz ami lesz.

Egyébként nekem szimpatikus, ha valaki foglalkozik önfejlesztéssel. Ez kb azt jelenti, hogy foglalkozik önmagával, önismerettel, tudatossággal.

Tiszában van a saját erősségeivel, hiányosságaival. Mindezekkel pedig kezd is valamit. Én pl nagy halogató voltam, álmaim voltak, de addig nem jutottam, hogy rendszeresen tegyek is érte. Nem is haladtam előre. Ez azóta némiképp változott. Több mindent feltudnék még itt sorolni, a lényeg, hogy nem feltétlen úgy kellene ezt felfognod, mint szerepjátszást.

Igazából pont, hogy sokat tud segíteni annak, aki elkezd foglalkozni vele.

Valamit félreértesz az önfejlesztő könyvekkel kapcsolatban. Nincs olyan, hogy állandó személyiség. A pillanatban élünk, a pillanat alapján változunk is. Folyton változunk. Mindenünk, a személyiségünk is.

Az önfejlesztő könyvek segítenek olyan irányba terelni a változásodat, amibe szeretnéd.

Ne légy lusta, mert egyedül fogsz meghalni, vagy valami ronda, lusta nő mellett, aki csak azért van veled, mert nem talált senki jobbat.