Megértem, hogy fáj neki, de a nevem miatt nem járna velem?

Megismerkedtem nemrég egy sráccal a suliban. Először csak szemeztünk, mosolyok... Majd leszólított és elkezdtünk dumálni. Mikor kiderült a keresztnevem, láttam hogy kicsit furcsán néz, de aztán mosolygott tovább. Még párszor találkoztunk szünetekben, de aztán egyszer mondta, hogy beszélni akar velem... És nagyon félénken és szégyenlősen bevallotta, hogy szerinte hagyjuk ezt az egészet, mert nekem ugyanaz a nevem, mint a húgának aki tavaly halt meg balesetben (14 évesen, mi 16 évesek vagyunk), és azóta mindig sírni van kedve, ha meghallja ezt a nevet, meg ha járnánk, akkor én mindig a húgára emlékeztetném és attól szomorú lenne...

Szerintetek ez igazi indok lehet, vagy kamu duma és le akar rázni Az igaz, hogy a húgát így hívták és tavaly meghalt, több oszt.társával is beszéltem erről, de az igaz lehet, hogy ezért nem lenne képes járni velem?

Tudom, hogy nagyon hiányozhat neki és rossz ez, de szerintem ha különben tetszem neki és szívesen van velem, akkor ez akkora akadály nem lehet... nem tehetek a nevemről!!