Egy olyan lány/nő aki járt már gazdag férfival az soha többé nem adja alább?

Gazdaggal nem jártam még. Viszont volt egy srác, aki úgy randizott velem, hogy meghívott egy hangulatos kis helyre, előre kitalálta a programot, kijelentette, hogy nem hajlandó löttyöt inni és ha bort iszunk, legyen minőségi, utána el is kísért hazáig, így indítottunk. Utána a kapcsolatunkban folyamatosan ment az egymásnak ajándékozás (apróságokkal), egymás meglepése, egymásnak udvarlás, neki igénye volt új programokat kitalálni, új helyekre menni randira, eljárkálni, igénye volt ízlésesen öltözködni, parfümöt használni, meg ilyen apróságok, amiket addig sem randin, sem a kapcsolataimban nem vagy csak alig láttam.

Na, azóta én lejjebb nem adom. Aki lusta, fantáziátlan, spúroskodik meg tiszteletlenkedik az egyből repül. Ő bebizonyította, hogy lehet ezt normálisan, talpraesetten, férfiasan. Onnantól tudom, hogy mit várhatok.

Én vagyok a kakukktojás. Én kétszer is teljesen véletlenül futottam bele ilyen családok csemetéjébe. Az első ráadásul egy közéleti szereplő fia volt. Azért mondom, hogy véletlenül, mert nagyon közeli kapcsolatunk volt, és abból indult el a szerelem, magától, a sok együtt töltött idő miatt, nem pedig interneten, egy éjszakai buliban, vagy hasonló helyen indultak ezek. És én az elsővel is azért szakítottam, mert nem bírtam ezt a sznob életet, amit ők éltek. Nem akartam, hogy mindig mindenre meghívjanak, mi viszont a saját családommal nem tudtuk tartani ezt a ritmust anyagilag. Nem bírtam ezt az egész külsőségek teli, kicsit számomra lelketlen világot.

A második srác ennyire nem volt gazdag, de azért ott is sok ingatlan, több autó, budai drága lakás, stb. stb. Viszont vele meg egy hittan csoportba jártam, és ezért azt gondoltam, hogy egy gyakorló katolikus családban talán a külsőségeken kívül más is akad, teszek egy próbát, ha már így alakult. De mivel ott meg rossz volt a szülők házassága, a pénzt az érzelmi kompenzálásra használta mindenki, teljesen őszintétlenek voltak a kapcsolatok, a fiú is elég zárkózott volt, mély dolgokról lehetetlen volt vele beszélgetni. Ezt hosszútávon nem tolerálhattam. Aztán már messziről elkerültem az ilyen gazdag családok fiait, volt ügyvéd udvarlóm például, de úgy hajtottam el, mint a pestisest, nem értette szegény, hogy miért, ha egyszer ennyire meg van a közös hang. Nekem elegem lett ebből. (Pedig ő lehet más lett volna, mert neki a családja nem volt gazdag, csak ő maga szerezte a vagyont a munkájával.

Mindegy, egy szó mint száz, ha pisztolyt tartanának a fejemhez, se kéne többet ilyen kapcsolat, de én nem vagyok átlagos lány, átlagos lelki igényekkel, ezt mindig mindenki elmondja. Egy átlagos lányt lehet, hogy mindez nem zavart volna.

Nekem általában ilyet írnak társkeresőn.

Budán lakás, garázzsal, vagy kertes ház, évi kettő négy nyaralás,minden évszakban, munka helyett csak egész nap szoli,szauna,fitnessz masszázs.

Ha erre nem reagálnék, akkor nem lennék normális.

Mindenki lehajol az előtte lévő pénzért, én is.Kinek így jön a pénz, kinek úgy.

Annyi kell hozzá, hogy jól kell kinézni, modell vagyok, és mindig azzal kell foglalkozni hogy szép ruhákban legyek, izmos legyen a testem.

Utolsó, 52 százalékos: és neked ez elég, hogy egész nap csak a testeddel törődj? Te tudsz így élni? Én bele halnék, ha nem tudnék napi szinten kreatív, szellemi munkát végezni, teremteni valamit. Neked nincs erre igényed, hogy hozzáadj ahhoz a világhoz, amibe bele születtél?

Számomra ez egyszerűen elképzelhetetlen, hogy tudsz így boldog, kiegyensúlyozott lenni. Bár, ha modell vagy, és van sok munkád, akkor az is adhat egyfajta sikerélményt, hogy elkészül egy szép fotósorozat..

Nekem ez irtó kevés lenne.