Lányok! Mikor veszitek komolyan egy férfi közeledését? Mennyi ideig kell nektek csapni a szelet, mielőtt valakivel járni kezdenétek?

Onnann tudod, hogy komolyan vesz, hogy ő is érdeklődik felőled, keres.

Amikor mi ismerkedtünk mi gyakorlati értelemben nem randiztunk soha. Viszont nekem is fontos volt a közös idő így pl én is elhívtam őt sétálni, beszélgetni stb.

De megvártam azt, hogy ő valljon színt. Csók csak azután volt, hogy elkezdtünk hivatalosan is járni.

1,5 hónap volt mire a barátságból szerelem ért. És kb ugyanennyi idő míg eljutottunk a járásig. (Viszont első kapcsolata mindkettőnknek)

Itt nem azon múlik, hogy mennyi ideig... Van, aki ha nem áll le, inkább csak idegesítő és megalázónak tartom irányába, hogy visszautasítom, de nem fogja fel...

Inkább a minőségről van szó. Ha felületes az érdeklődése felém, akkor a végtelenségig udvarolhat. Volt egy ilyen csajfaló kollégám, 2 éven át udvarolgatott nekem, miközben minden második héten megdugott valakit, vagy legalábbis randiztak... Ezzel úgy nem tudok mit kezdeni.

Én, bevallom, elég nehéz eset vagyok. Nem is arról van szó, hogy a férfinak bizonygatnia kéne, hogy komolyan gondolja-e velem, hanem arról, hogy mit érzek iránta, el tudom-e őt képzelni társamnak. Ez nálam lassan alakul ki, szükségem van arra, hogy alaposan megismerjem a másikat, mielőtt bármit is mondanék neki. Az egyéjszakás kalandot kereső férfiak, hála a Jóságosnak, engem nagy ívben elkerülnek, így nem volt még olyan, hogy vkinek a komoly szándékait szűrnöm kellett volna.

Amint világossá válik számomra, hogy ebből nem lesz kapcsolat (akár 1 nap, akár pár hét után), azt megmondom neki, ne fusson felesleges köröket.

Ha szeretném őt, akkor én is keresem, írok neki, találkozni hívom stb. Ez nem mindig volt így, régen még bevettem azt a marhaságot, hogy a férfiakat váratni kell stb., sok lehetőséget szúrtam el így. Ma viszont már nem rettenek vissza attól sem, hogy én hívjak találkozóra valakit.