Lányok, melyik a jobb? Ha egy férfi 2 műszakban dolgozik, sokat keres, de kevés szabadideje van, vagy ha 1 műszakban dolgozik, de keveset keres?

Én a két műszakot választanám.

Egyrészt 2x annyit keresel, másrészt jobban tudsz gazdálkodni az időddel. 9-5 között dolgozva sok mindent nehéz elintézni, programokatv szervezni.

Férfiként elmondom hogy nálam hogyan zajlott huszonéves koromban a csajozás és a munka összeegyeztetése. Először megtapasztaltam a munkahely hátrányait, például hogy ha a munkával és munkahelyemmel "randizok" akkor a nekem tetsző szép lány megismerkedik egy olyan fiúval akinek több a szabadideje. Ez jó tanulópénz volt, ezért kihasználtam azt hogy a szüleimnek volt egy jól menő háztáji gazdaságuk, meg hát az őseink is mind otthon éltek meg az államosítások előtt. Vagyis nem törődve az akkori "Szocialista-Kommunista Eszme" elvárásaival, otthon maradtam és a szüleim gazdaságában tevékenykedtem és mellette nem volt munkahelyem. Ez maximálisan bejött (ráadásul az is kiderült hogy az említett szép leány sem jegyes még). Akkor keltem amikor kialudtam magam és meguntam a fekvést. És nem pedig amikor megszólalt az ébresztőóra, mert nem is volt. Időben nehéz kifejezni hogy napi hány óra élvezetes munka volt a meghitt családi légkörben, talán 3-4 lehetett, de az nem munkának tűnt hanem gondtalan nyaralásnak vagy vágytam a mozgásra, hisz esténként futni is volt kedvem a természetben. Rövidesen egy garzonlakás ára is összejött. Na ez volt egy jónak tűnő hibás lépés, mert városi alkalmazott lettem, még ha diplomával is. Mert hát a szocialista szokás az volt hogy mindenkinek van munkahelye. Attól kezdve a szabadság és boldogság, sőt az anyagi jólét is oda lett. De leginkább az időmilliomosság.

Amíg a szüleim gazdaságában tevékenykedtem, a nap 24 órájában akkor csajoztam amikor akartam. Gyakran utaztunk is, már ha az akkori vasfüggöny lehetőségeit figyelembe véve az országjárást utazásnak lehet nevezni. De a lényeg hogy volt időnk bőven egymásra, plusz az a gond sem volt soha hogy szűkösek lennének az anyagiak. Mert nyugodt és kipihent aggyal szinte még a semmit is képesek voltunk beosztani. Persze nem a Rózsadombon vettem kp-ért palotát, de egy saját földszintes garzon is nagy dolognak tűnt huszonévesen.

Ma is azt mondom, hogy az alkalmazotti lét csábítása csalóka. Nem mind arany ami fénylik. Az ember hajlamos csak azt látni hogy például egy diplomás állással "leüli" valaki a napi 8 órát, az élete többi része meg úri élet és Pláza járás. De én nem így látom az eddigiek alapján. Mert az alkalmazott agya munka után sem a saját boldogulásán jár. Úgy is lehetne mondani hogy a lelkét elrabolták.

Amikor szabad voltam, megláttam a lehetőségeket a gazdagodásra, görcsölés nélkül, és persze a szoknyákat is :)) Amikor meg a munkahelyek rabja voltam, akkor még ki is folytak a kezem közül a jobb lét lehetőségei, sőt ahogy említettem még a szép lányok is.

Kérdező, 7-es hozzászólásodra: Nem is az a lényeg, hogy családot akarsz-e már alapítani, vagy nem. Azzal kezdődik akkor is, hogy ugye randizás, párkapcsolat, közös hétvégék, közös nyaralások. Ilyenkor is rossz lehet a lánynak (én tudom, még a Szenteste is dolgozott a barátom, aki folyamatos munkarendben tolta). Oké, amúgy persze, előre két hétre tudni lehetett, hogy mikor melózik, de ez sem vígasztalt. Legfeljebb tudtam, hogy dolgozok ekkor meg ekkor (mondjuk hosszú hétvégén), de attól még nem lett jobb, hogy tudom előre, attól még ugyanúgy otthon voltam, vagy barátnős napot tartottam.

Csak azért írtam, hogy ha még 10 év múlva szándékozol családot alapítani, akkor is gond már az együtt járáskor is.

A nettó 160 huszonévesen nagyon jó, elég annyi. Én is ennyit kerestem, amikor elkezdtem melózni tavaly, azóta céges szinten növelték a fizut.

Abból amit írsz, szerintem nincsen párod, tehát ne ezen agyalj, hogy akkor mi lenne a jó. Arra gondolj, hogy neked mi lenne a jó.

Annyi pénz, amiből kijössz és van időd költeni, vagy olyan, ami több, mint elég és nincs időd költeni. Így mérlegeld.

Én úgy vélem, elég az egy műszak meló.

23N

A fejlett kapitalista országokban megszokott élet lenne a jó. Vagyis hogy egyetlen állással eléred azt amit idehaza 3-szor annyi idő- és munkabefektetéssel.

Például idehaza diploma szükséges ahhoz hogy annyit keress mint nyugaton egy érettségi nélküli minimálbéres utcaseprő. Sőt pont itt a gyakorin lehetett olvasni havi nettó 120 000 Ft-os tanári fizetésről is. Mennyi is például Ausztriában a minimálbér? Nem 120 000 Ft az biztos.

Én négy műszakban dolgozom. :D Ezen felül mivel vannak céljaim /terveim a szabadnapomon is sokszor vannak elfoglaltságaim.

Mégis akire akarok ,arra tudok időt szakítani.

Akárhány műszakban is dolgozna a férfi megoldanánk.

Nekem inkább az a lényeg ,hogy szeresse amit csinál,ne legyen egy befordult valaki ,aki előre rosszul van attól ,hogy menni kell dolgozni.