Összetartozunk a csajjal de a barátja bezavar. Nem tudom meddig bírom én ezt?

Tudom kapom majd az ívet a sok minden tekintetben tökéletes kommentelőtől akiknek elvakít a fejük fölött lévő glória olyan áldott jó lelkek, de nem érdekel. Megismertem valakit és biztos, hogy Ő kell nekem. Nem akarom direkt azt írni, hogy "jaj ő az igazi" meg ilyenek de ha ilyen létezik akkor ő esélyes jelölt rá. Minden téren nekem találták ki, külsőre olyan szinten az ideálom, hogy soha életemben nem láttam még ennyire tökéletes nekem tetsző lányt. Biztos másnak már annyira nem az, de én nem találok hibát. Amit meg nem tudok igazán leírni az a személyisége, amilyen ő maga. Igazából a külső tényleg felkeltette az érdeklődésemet de amint megismerem egyre jobban biztos vagyok benne, hogy Ő kell nekem. Meg alapból tök éreztem már a legeslegelején, hogy ő is valamiért kedvel engem vagyis tuti vonzódott hozzám egyből ő is, velem máshogy viselkedik mint a "többivel".

De túl szép és túl egyszerű túl könnyű lett volna ha csak így hopp itt van álmaim nője tessék. Mert neki barátja van (egy ilyen lánynak, milyen meglepő) két éve. És ilyen fiatalon hát azért ez nem a világ vége. Nem mondanám, hogy napi szinten kapcsolatban vagyunk, ezért is nehéz ez nekem. Amikor találkozunk pedig akkor sem könnyű olyan alkalmat teremtenem, hogy kettesben legyünk. Így is csak a pofátlanságomnak köszönhetem, hogy ennyit vele voltam bár így is hallottam, hogy páran értetlenkednek, hogy én amúgy ki vagyok és mit duruzsolok körülötte. De pont nem érdekel, hogy ki mit beszél. Tudom, hogy nem tökéletes a kapcsolatuk, elég sokszor veszekednek. Viszont általában ha engem meglát már mosolyog, eleinte meg pont zavarban volt de ezen már túl vagyunk. Tudom, hogy ő is jól érzi magát, szeret velem lenni és érez valamit ez nyilvánvaló. De látom, hogy nem jó neki az, hogy velem is akar lenni dehát ott a palija meg különben is, és emiatt volt már lelkiismeret-furdalásom, hogy most miattam érzi magát rosszul mert én belekavarok az érzelmeibe. De a cél szentesíti az eszközt, mégis mi mást tehetnék? Az elvi részét meg pont leszarom, nem fogok foglalkozni egy rivális pali érzelmeivel olyan aki titokban más lányokkal kávézgat meg csaj$eggeket likeol, amikor ilyen gyönyörű jólelkű barátnője van. Az még rosszabbul eshetett neki. Lehet nem vagyok egy szent, eddig egy komoly 5 éves kapcsolatom volt de én ilyenekkel sosem bántottam meg a barátnőmet, ha valakivel tényleg komolyan gondolom akkor más vagyok...

Szóval eleinte tetszett a kis játszmázás de már nem tudom meddig bírok semleges pofát vágni, mivel nagyon nem semleges a lány sem számomra. Nyilván tudja, hogy tetszik nekem de azt nem tudom érzi-e ,hogy mennyire. Eddig egyszer volt egy ilyen konkrét "ajánlatom" hogy elviszem vacsizni és tényleg mikor beszéltük láttam, hogy zavarban volt, de azért mosolygott meg "lelkes" volt. De aztán végülis azt mondta, kissé szomorúan hogy "hogy nézne ki az..." ha ő velem vacsorázna miközben ugye... ott az a f@*sz... De végülis nem bánom, mert tisztességes lány. Én sem akarnám, hogy mondjuk az első csókunk megcsalás legyen.

De gondolom mást nem nagyon tehetek mint várok nemde? Ha mondjuk kis szünetet akarna magának ha szakítanak azután akkor én még abban is benne lennénk addig meg max "randizgatnánk" vagy mittudomén hátha nem ábrándulunk ki egymásból :)