Te könnyűvérűnek tartod azt a nőt, aki sok pasival randizik?

Nem tartom könnyűvérűnek, volt is ilyen barátnőm. Aztán mikor velem volt tartott egy jó hosszú szünetet :).

De eleve már a kérdés sem helyes. A "könnyűvérű" pejoratív szó. A szexualitás pedig személyes ügy. Csak buta ember ítélkezik ebben a témában.

#6 hülyíteni csak azt lehet, aki hagyja magát. A pasik is csak olyan nőket tudnak hülyítgetni, aki naiv, butus és nem lát át a szitán. Egyébként meg a randizgatás még messze nem kapcsolat, nincs benne senki iránt elköteleződés, 1-2 randi után miért kéne hülyítésről beszélni? Ha egy találka után te már esküvőt terveznél, aztán csodálkozol, hogy pofára esel, az a te hibád.

Amúgy kérdező, nincs ebben semmi könnyűvérűség, de ha lenne, akkor se érdekeljen, ki mit gondol erről, te dolgod...én is imádok új emberekkel ismerkedni, elköteleződni még nem akarok, de ettől még miért ne lehetne randizgatni? Ki tudja, lehet a következő a “nagy Ő” lesz.

Inkább idiótának.

A könnyűvérű jelző pedig tényközlés.

Fogadja el, nem hisztizni kell.

Engem már tartottak emiatt annak. Holott nem feküdtem le egyikkel sem, és csók is csak 2-szer volt (úgy a 40-50-ből egy év alatt). Hozzáteszem, hogy mindig felajánlottam, hogy én fizetem a magam részét, ez hol működött, hol nem. Nem rám kell haragudni, ha nem lesz folytatás, és te mégis fizettél, én sem tudtam akkor, hogy lesz-e.

A személyes ismerkedés híve vagyok, ezért ragaszkodtam a randihoz, bár általában megvártam, amíg a másik veti fel az ötletet. Számomra izgalmas volt (helyenként azért fárasztó) új embereket megismerni és fejlődni egy ilyen helyzetben. Én legalábbis jobban megtanultam kommunikálni a másik nem nekem tetsző tagjaival, nehezebben jövök zavarba, jobban rá tudok hangolódni emberekre, mert sokfélével találkoztunk. Alapvetően pár durva esettől eltekintve pozitív élmény volt ez nekem, és akkor épp abban az állapotban voltam, hogy nyitott voltam kapcsolatra és komolyra fordítani a dolgot, de úgy különösebben nem ennek szellemében cselekedtem. abszolút spontán találkozások és ismerkedések voltak, amikre nem úgy mentem, hogy most valaminek történnie kell feltétlen, csak neki is van pár szabad órája, nekem is, kép alapján tetszünk is egymásnak, menjünk. Párt meg alaposan választok. Lehet valaki jó társaság, de én mélyen szántóbb beszélgetések mentén, kicsit a jövőbe is tekintve döntök, és sokszor ami a jelenben cuki, annak nincs jövője, vagy ami jónak tűnik egy laza beszélgetés szintjén, az egy intimebb helyzetben nem lesz az. És miért lenne az baj, hogy az ember rájön erre, és tovább áll? Azt kellene megérteni, hogy a randi nem garancia, a párkeresés meg nem kedvességen meg méltányosságon alapul. Mindenki annyit tesz ebbe bele, amennyit akar. Van, ami nekem sem fér a képemre, mert egy gourmet vacsorát én sem hagytam volna állni, de ha meghív egy kávéra, elfogadom. Előre tudja, mivel áll szemben, előre tisztáztam, hogy ez csak ismerkedés, nyitott vagyok arra, hogy folytassuk, nem vagyok a komolytalan híve, de nem ígérek semmit. Tiszta sor.

Könnyűvérű akkor lettem volna, ha elkezdek hitegetni, vagy végigsmárolom az egész kínálatot, vagy átengedem magamon az összeset, mindezt elsőre. De nem így történt, sokszor több köze volt egy baráti beszégletéshez, mint egy randihoz, és mindkettőnknek jólesett kicsit beszélni erről-arról. Ezt csak a sikertelen kívülállók, meg az egyből magukat eléd dobó hősszerelmesek nem díjazzák.