Lányok, melyik férfi a szimpatikusabb, aki burokban él nagy jólétben megvan mindene, vagy aki ebből kilépett, nincs semmije és a saját lábán próbál állni?

Hasonlóan burokban nőttem fel ahogy te is, csak én egy falu széli jól menő gazdaságban. Természetes volt az hogy a ház adja a jövedelmet, élelmet, minden javakat és nem kell idegen munkahelyre kimozdulni. Az átlagos középiskolában azt tapasztaltam hogy én mint burokban élő jobban tetszettem a lányoknak. A testbeszédemből is megérezhették hogy nem aggódom a mindennapi megélhetés és más gondok miatt. Persze az állásból élő életmód kínainak tűnt és pocsék alkalmazott voltam még diplomával is. Nem tudtam komolyan venni azt az életmódot hogy más valakinek a "tulajdona" vagyok és nem vagyok szabad.

Te is rossz jövedelemtípusban próbálsz helyt állni. Valószínű például ingatlan kiadásokból volt jövedelmetek, most meg bérből és fizetésből próbálsz élni. Ez neked is kínai lehet. És azt figyeltem meg mások esetében hogy fordítva is igaz, vagyis aki munkás családban nőtt fel, ő hiába kért meg arra hogy tanítsam meg neki a szabad önellátó gazdálkodást, teljesen kínai volt neki például az hogy nem főnök mondja meg neki hogy mit csináljon hanem saját magának kellene tudni. Ugyanígy más olyan terület is kínai volt neki ami nem a megszokott alkalmazotti viszony. Valószínű egy gazdag aranymezőn is vegetált volna, mert sehol egy főnök aki megmondja hogy vegye már fel azt a fél kilós aranyrögöt mert több milliót ér. Ezért botladozik az ország is a demokratikus viszonyok közt, mert az emberek 40 évig szocialista termelési viszonyokhoz szoktak, tehát egy másik burokhoz.

Túl kemény vagy kettes. Szerintem tiszteletre méltó, hogy elhatározta magát úgy, hogy nem ebben szocializálódott és ennek ellenére belevág. Próbálgasd csak a szárnyaid kérdező, menni fog, hidd el. A családod sem onnan kezdte, hogy minden van. Generációk munkája ennyi mindent összeszedni, de minimum egy életé.

31/f

Eléggé kamuszagot érzek.

Tételezzük fel, hogy igaz.

Miért lennél életképtelenebb mert gazdagok vagytok? Szerinted az az életképesség, hogy hogyan kell élni párizsin és kenyéren?

Inkább használd ki a lehetőségeidet, és ha ennyire át akarod érezni a kevésbé szerencsések sorsát, akkor támogass valamilyen szervezetet.

Ne játsszd el a szegény fiú vagyok játékot, elég szánalmas.

Amúgy, ha ilyen jól megy nektek, akkor miért nem valami külföldi egyetemre mentél? Kétlem, hogy nem találsz munkát.

Kamu.