Volt már valamilyen sértődéses tapasztalatotok, az első randi végén, a lakásra hívás visszautasíása miatt?

Volt, nem egyszer.

Volt, aki válaszul elkezdte a dolgot a kis pubban, ahova mentünk, lazán az asztal alatt...

Volt, aki felállt az asztaltól és otthagyott fizetni.

Volt, aki meg egyenesen azt mondta, hogy én átvertem, merthogy olyan jeleket mutattam felé, mint aki ebben benne van, és ez milyen szemét.

Más meg bedurcázott, mikor meg kérdeztem, hogy mi a baj, odavágta, hogy köszönjem magamnak, és aki nem vevő ilyesmire, annak nem jár az sem, hogy dumáljanak vele normálisan.

A másik meg elmosolyodott, és egy "te akartad" kíséretében átült a másik asztalhoz csajozni...

De volt, aki elkezdett rángatni, meg a karomba markolt, hogy menjek szépen vele, ha már idehívtam.

Nem vagyok az agresszió híve, de ha valaha megtudnám, hogy a fiam így viselkedik egy nővel, az apja helyett is nadrágszíjjal mennék neki. Ez nem állapot. Szánalmas és undorító az egész, és sokkal gyakoribb, mint amennyire kellene lennie a legrosszabb esetben is.

21 éves lány vagyok. És nem, nem vívtam ki sem a külsőmmel, sem a viselkedésemmel egy ilyen bánásmódot.

Szivem, normális ember nem hívja fel az első randi végén a másikat...

Több okból is:

Hány ember fordulhatott meg Nálad ugyan ilyen felhívással?

Nem tiszta szándék az ismerkedés/randizáskor.

Szerintem visszataszító az ilyen ember s könnyű vérű, lazán elutasítanám én is az ilyet.

Nem megbízható személyre vall.

1-es vagyok

Céges buli, tánc, picit becsípett csaj. Hazavittem. Kérdezte, felkisérném-e. Ott rám mászott. Elmondtam, hogy nem vagyok ilyen, hogy családom van, s hogy nem élek vissza a helyzettel. Rendesen berágott.

34N, 38F én