Mit gondoltok az első randikról? Hogy szoktak sikerülni?

8-as: a 6-os válaszoló folytatta azt, amit írtam, nagyon jól. Engem nem motivál az, hogy egy teljesen idegennel sablonrandim legyen. Csak azokban a férfiakban bízok, akik nem aszerint ítélkeznek, hogy a nőnek hogyan áll a szemöldöke, mennyire kerek az arca, stb., pont mint egy-egy kiskamasz.

Azok akik túlzottan visszafogott beszédűek randi előtt, sajnos egyáltalán nem lesznek nagy csacsogók randin, nem változik meg a jellemük. Odabök egy-két mondatot, nagy nehezen megfogja a kezem, majd hónapokig hintáztat a visszafogottságával és félmondataival változatlanul, majd ha megkérdek valami: "júj de rámenős ez a nő" bociszemeket látok. Biztos rengeteg olyan nő van, akiknek ez a hintáztatás bejön, éppen ezért adom át nekik az elsőbbséget az ilyen csávokhoz már randi előtt.

Ha férfi lennék, nekem min. 100 kérdésem lenne egy nőről, annyira szeretném őket (nem szoknyavadász), nem pedig töketlenkednék és durciznék, mint egy kölök. Éppen az ilyeneknek nincs sokáig normális kapcsolatuk.

Nem kell tökéletes legyen, de kb. viszonylag ki lehet bogarászni az első randikból, hogy lehet-e várni valamit a dologból, vagy semmiképp sem.

Ha túl rossz volt, akkor nem lesz folytatása, ha tetszett valami benne, akkor ismétlődhet, így a következő még jobb és jobb lehet. Nem kell idealizálni az első randit, de elég ha hagy maga után jó élményeket, amikre jobban emlékszik az ember.