Mit tegyek? Nem akarom piedesztálra emelni, mert félek a csalódástól?

Sajnos hajlamos vagyok olyannak látni valakit, amilyennek én szeretném. Most ismerkedek egy férfival, és nem akarok megint abba a hibába esni, hogy elképzelem valamilyennek, aztán meg csak a pofonokat kapom sorba.

Most még minden szép meg minden jó, de pl már most is érzem magamon hogy én pl többet szeretnék (lehet hogy ő is, sőt biztos voltam benne nem sokkal ez előttig) de volt egy pár olyan kijelentése ami miatt meg tudom hogy valószínűleg ő nem így gondolja.

Egyszerűen csak élvezni akarnám a vele töltött időt, de a folyamatos ábrándozásom nem engedi...

Tehát hogy tudnám elérni hogy csak a valós tények alapján keletkezzenek bennem "elvárások" és ne vágyjak egy kicsit sem olyanra, ami csalódást okozhat?