Meghívott a szülinapjára, többre kéne gondolnom?

Jò jò, mindenképpen megìrom, hogy mi volt. Remélem minden jòl alakul és igazatok van, hogy bejövök neki... Hát igazábòl nem igazán akarnék ìgy kimondottan rákérdezni nála előtte, mert:

a) szerintem kellemetlenül érezné magát, megijjedne és nem is igazán tudna válaszolni rá

b) azt mondaná, hogy NEM, akkor meg még én érezném magam szarul a buliján.

Szòval inkább a majd kiderül hìve vagyok... :)

Egy hete volt a szülinapja. Igazábòl jòl éreztem magam, de nem igazán "foglakoztunk egymással" a buliján. Ő volt az elfoglalt házigazda, mindenkivel beszélgetett egy-két szòt... Nos, velem se sokkal többet. Egyszer amikor körben álltunk - mi egymással szemben, akkor észrevettem, hogy engem néz és amikor odanéztem elkapta a tekintetét.

Na jò, először is, amikor megérkeztem megölelt, bár igazábòl mindenkit megölelget mindig, szòval ez nem olyan nagy szám. Kicsit késve érkeztem a bulira, ugyhogy már egy csomòan voltak mire odaértem, javarészt a fiù barátai, akik hozták a barátnőjüket is. Kb. tényleg mi voltunk egész este a "pár nélküliek". Ráadásul ő elég magas, és én is. Az összes fiùnál magasabb voltam, egyedül csak nála nem. :'D

A barátainak, akik közül sokat nem ismertem, már beszélt ròlam, mert utána ők ezzel kapcsolatban is kérdeztek, ami kicsit meglepő volt, de aztán kiderült, hogy azért mert már beszélt ròlam nekik.

Az este végén még az is felmerült, hogy a Szilvesztert nálam, vagyis Magyarországon töltik, ő még sosem volt itt, de azt mondta szìvesen eljönne.

Aztán volt amikor neki állt tortát csomagolni az egyik csajnak, és akkor az egyik haverja felkiálltott, hogy tisztára "házasodni valò ember", meg hogy milyen házias (egyébként tényleg az volt egész este), meghogy csak promòzni pròbálják - és akkor az egyik barátja rám nézett (szòval olyan volt, mintha ez a " promòciò" nekem szòlna, vagy nem is tudom)

Tetszett neki az ajándék is amit adtam, de sajnos a könyvet, amit kapott tőlem már olvasta, bár igazábòl ezt is jelzésértékű dolognak szántam, mert már egy csomòt beszéltünk arròl az ìròròl, és olyan mintha egy közös pont lenne számunkra.

Utána ráadásul mondta is, hogy nagyon örül annak a könyvnek, mert eddig csak ebook-ban volt meg neki, és aztán persze megölelgetett. A végén pedig kiakadt amikor mondtam neki, hogy gyalog megyek haza, és haza akart vinni. Pedig mondtam, hogy jò gyalog is, meg ne vezessen már ilyen későn, aztán jött az egyik barátja, akivel kiderült, hogy egyfelé lakunk, ìgy hazavitt ő.

A probléma ezzel a sráccal az, hogy annyira édes és barátságos, hogy nagyon nem tudom eldönteni, hogy a friendzone vagy a " szerelem" határán állunk-e vele.

A héten egyébként kérdezte, hogy együtt ebédelnénk-e, a gond az volt, hogy úgy kérdezte, hogy ő és a barátai kajálni mennek, és lenne-e kedvem csatlakozni, de nekem sajnos az òráim miatt nem fért bele. Aztán mondta, hogy ne aggòdjak, megérti és ha van kedvem valamikor este is elmehetünk valahova - de sajnos nem egyértelmű, hogy édes-kettes kiruccanásra, vagy egy baráti társaságosra gondolt.

Szòval igazábòl ez a buli sem oldotta fel a kételyeimet vele kapcsolatban, és nem igazán tudom, hogy mit gondoljak. Annyira szerencsétlenek vagyunk, szerintem mindkettőnk fél egy kicsit lépni...

És az mit jelent, ha nem tőlem kéri el a telfonszámom, hanem ráìr egy közös ismerősünkre?

-> "azt, hogy bejövök neki és emiatt fél elkérni tőlem?"

Mert ő megadta az övét, hogy hìvjam fel ha odaértem, és akkor kinyitja nekem az ajtòt. De én nem adtam meg az enyémet, mert kicsit értelmetlennek tűnt abban a pillanatban, erre meg ráìrt az egyik barátunkra, hogy adja meg neki ő. Végül aztán én hìvtam, hogy engedjen be. Annyira ideges voltam miközben mentem felfele a lakásához, hogy összekvertem a jobb és balt. :DDD