Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csak nekem furcsa, ha egy dolgozó férfi felesben akarja fizetni a dolgokat egy (még) tanuló lánnyal?
Nem provokálni akarok, de értetlenül állok a dolog előtt. Volt egyetemista barátom is, alap volt, hogy felesben fizettünk, hiszen egyikünk se dolgozott. Egyetemista srácokkal ha randiztam szintén ez volt. Az utóbbi két kapcsolatom 30 feletti férfiakkal volt. Nem éltünk együtt, de komoly kapcsolatok voltak. Ők fizettek szinte mindent. A mostani párom 30, együtt is élünk, amit ő ajánlott fel. Nem gazdag ő se, de általában ő fizet, a lakhatásba és nyaralásba egyáltalán nem várja el, hogy beszálljak. Cserébe természetesen én is meg szoktam hívni, drágább ajándékokat veszek neki ünnepekre, főzök neki finomakat, ilyesmik,amik tőlem kitelnek. Amint dolgozom, természetesen közös kassza. De nem értem, hogy hogy lehetnek egyes férfiak annyira sóherek, hogy ilyen esetben is képesek centizgetni meg felezgetni . Senki nem szereti ha élősködnek rajta, ez oké. Csak annyira furcsa, ha emiatt évekig nem laknak együtt, nem mennek nyaralni, mert ennyit se ér neki a barátnője. Nyilván ehhez komoly kapcsolat kell, de komoly kapcsolatban nem értem ez hol probléma. Ha dolgozik mindkét fél megint más. De nem tudom hogy egy kereső férfi sokszor hogy tudja elvárni a párjától, hogy felesben fizessék a lakbért+rezsit, ennyit egy diáklány melóval se keres meg.
20l
Én mint nő soha az életben nem engedném meg, hogy a barátom MINDENT fizessen helyettem, de még azt sem, hogy a 90%-ot mondjuk. Egyszerüen nem érezném jól magam tőle.
Nálunk elejétől fogva felezés van, ami nem "kicentizést" jelent, hanem egyszer ő fizet, egyszer én. A barátom dolgozik, én még tanulok, de pl. múlt évben dolgoztam is munka mellett. Nekem lesülne a bőr a képemről, ha mindent vele fizettetnék meg. Most már két év után többször ragaszkodik a fizetéshez, de csak az ésszerüség határain belül "hagyom".
Azt még meg tudom érteni esetleg, ha a lány kifejezetten rossz anyagi helyzetben van, a férfi meg kifejezetten sóher, az nem szép dolog. De a tanuló lányoknak is kell, hogy legyen pénzük, minimum a szülőktől, de diákmunkázni is lehet. Nekem mindig van annyi pénzem, hogy pl. el tudjunk menni nyaralni.
"de komoly kapcsolatban nem értem ez hol probléma."
Na, én meg azt nem értem, hogy komoly kapcsolatban hol probléma az, hogy ki mit, és hogyan fizet. Alapnak tartom, hogy onnantól, hogy a párom valaki, mehet minden felesben. Lehet, meglepizni meg ajándékozni, nyilván annyit költ pluszban a másik a párjára, amennyit akar. Viszont egyetemistaként mondom, bele sem mennék olyan kapcsolatba, ahol nem kellene fizetnem a rezsit pl. felesben, meg az ilyen "nem szerelemkérdés" kiadásokat. Mondjuk nálam már a párommal való mozizás is az a kategória, hogy másodszorra legalább a kaját hadd én fizessem, de inkább felesben. Az meg, hogy felesben megyünk vacsizni vagy kávézni, és mindenki maga fizeti a részét... Totál természetes.
Ha meg nem tudod megengedni magadnak, akkor spórolsz és kész. Amúgy meg komoly szakon vagyok, és tudok mellette dolgozni, mert akarok. Te is nyugodtan megtehetnéd, ha már ennyire fogadhoz kell verni a garast. Az nem mérvadó, hogy a másik mennyi idős és mije van, te egy kapcsolatban is kell, hogy felelj magadért.
21L
Bocs cica, de nálam alap, hogy felesben fizetünk mindent! Vagy egyszer ő hív meg, utána én őt...
Az rohadtul nem érdekel ebből a szempontból, hogy mennyit keres. Sztem így fair, hogy 50-50-Ben megy minden!
Ja igen...diák vagyok én is.
20/L
szerintem elég fura, ha egyáltalán nem fizetsz rezsit meg nyaraltat ingyen. persze rendes tőle, de ezt elvárni elég gáz. ez már nem a centizgetés kategóriája...
én egyetemista vagyok, a barátom is. felesben veszünk mindent, van hogy én hívom meg, van hogy ő, nem számolunk mindent el fillérre pontosan, de nagyjából egyenlők vagyunk. ez így pont ideális.
én előbb fogok dolgozni, ha összeköltöznénk én sem akarnám eltartani a kezdő fizetésemből... ugyanúgy én se várnám el, hogy fizesse a lakhatásom meg a nyaralásom. :D
persze az más lenne, ha pl neki borzalmas lenne otthon, meg utálná a szüleit, szóval sz ar sorsa lenne. akkor nyilván eltartanám, elvégre 5 éve együtt vagyunk. de amúgy meg nem akarnék kis 22 évesen azért gürizni az első munkahelyemen, hogy eltartsam a barátom, legyen kaja mindkettőnknek, legyen víz meg áram meg net meg tv meg szórakozni is vigyem már meg nyaralni. ez enyhén szólva túlzás. kb mintha egyedülálló szülő lennék. azoknak meg olyan jó sorsa szokott lenni. :D
szóval szerintem ilyen alap létfenntartó dolgokat bunkóság elvárni, és rohadtul nem sóherség.
Nekem egyszer volt olyan, hogy nem tudtam teljes egészében mindenhez hozzájárulni, ez akkor volt, mikor a gyerekem elbúlt fél éves és már nem az egész fizumat kaptam, hanem csak 105+családi pótlékot és nagyon nagyon kényelmetlen érzés volt. A nyaralás meg lakhatás az pedig alap, hogy felesben megy, olyan nincs, hogy gyakorlatilag kitartatom magam...
De frankón, mentek valamerre és mondod a pasidnak, hogy cuncuspuncuskám vegyél nekem fagyiit, vagy mi?
37 N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!