Ti megkeseredettek lennétek a helyemben?

25 éves férfi vagyok és gyakorlatilag fogalmam sincs, milyen az, amikor én vagyok a legfontosabb valakinek. A szüleimet sosem érdekeltem különösebben, folyton a nővéremmel foglalkoztak(még most is)mert vele van mindig probléma.Egyik szülőm sincs valami jó passzban csak veszekednek egymással, érdemben nem lehet velük beszélgetni, ezért is döntöttem aztán lelécelés mellett.

Párkapcsolati téren sincs szerencsém, mindig olyan lányokba szerettem bele, akiknek nem kellettem, és mindig olyanok zúgtak belém, akiktől meg nem akartam semmit. Soha nem éltem át, milyen az amikor szeretsz valakit és ő is szeret téged, sosem tartoztam senkihez. Ha ez nem lenne elég súlyos gyomorproblémák is gyötörnek, erős refluxom van + krónikus arcüreg gyulladásom,amik jelentősen megnehezítik a mindennapjaimat. Ez a leírás után gondolom mindenki azt várná, hogy egy megkeseredett önbizalomhiányos depressziós emberke lett belőlem. Azonban érdekes módon nem így lett. Hanem kifejezetten jól elvagyok a világban, sokat dolgozom, tanulok,sportolok,utazok, barátokkal eljárok erre-arra, mindenfélével elfoglalom magam. Tele vagyok tervekkel és vállalkozókedvvel. Magam se tudom, honnan merítem az energiát, egyszerűen csak jön. Mindig az jut eszembe, hogy miért kéne magam rosszul érezni, ha egyszer attól semmi nem lesz jobb.