Férfiak, mikor ismeritek már be végre, hogy szépészeti műtétek és itt-ott kicsinosítás igenis oké nálatok, ennyiben természetes a végeredmény?

A természetesség híveként kérdeznék pár dolgot.

Ha egy férfi beleszeret egy nőbe, akiről később kiderül, hogy valamije mű, akkor dobja?

Mi természetes? Ha a cicim méretre jó, de felvarratom, mert lóg, az oké? És ha az arcomat varratom fel? Vagy a seggemről a zsírt átrakatom a fejemre? A HIFU oké, a botox nem? A direkthéj műnek számít?

"Ha egy férfi beleszeret egy nőbe, akiről később kiderül, hogy valamije mű, akkor dobja? "

Nem természetesen nem dobnám (legalábbis akkor nem, ha látnám, hogy tényleg ennyi volt. Ha még mindig azon rágódna, hogy csináltat egy még nagyobb mellet, mert a mostani még mindig kicsi - mellesleg ami nekem tetszik, hiszen beleszerettem, akkor elfilóznék rajta, hogy kell e ez nekem).

De a probléma pont az, hogy a kés alá fekvők 99%-a vagy nem képes önmérsékletre, vagy nem képes megfizetni a jó sebészt, amitől természetes marad, és bőven túltolja a dolgokat. Így ettől kevéssé kell félnem.

Nekem az elég gáz, ha valaki nem képes elfogadni magát olyannak, amilyen. Ez az egyetlen komoly érvem ezekkel a mű-izékkel szemben.

Meg még az, hogy a kedvesem még csak nem is sminkeli magát. Tudja, hogy így a legjobb.