Fiatal anyuka vagyok, nagyon kicsi gyerekkel. Félek az újra kezdéstől. Mit tegyek ez ellen?

Inkább a gyerekedre kéne koncentrálni!

Mennyire kicsi a gyerek?

Csak azért kèrdezem, mert talán amíg nem kerül közösségbe jegelhetnèd a pasizást!

Időt adva magadnak, hogy tudd mi romlott el, mit vársz egy pasitól stb. Nem rögtön fejest ugrani egy másik pasival az ágyba!

Félsz az esetleges csalódástól,ami még be sem következett,de rágódsz már x ideje rajta.Melyik jobb?Esélyt adni,vagy évekig ezen stresszelni?

Az is igaz,hogy gyerekkel és ilyen gondolkodásmóddal 3x nehezebb párt találni,szóval én tuti kihasználnám ezt a lehetőséget.Ne aggódj,minden rendben lesz.

Ha férfi lennék, megkérdezném, nagyon kicsi gyerek mellett neked hogyhogy a pasizáson, randikon jár az eszed? Ha nagyon kicsi, akkor még szoptatod. Most komoyl, h szoptatott baba mellől eljárogatnál?

Miért ilyen sürgős az az "újra kezdés"?

Azért egy-némelyik válaszoló elég pondró módon ad itt név és arc nélkül véleményt!

Mióta bűn a boldogságra vágyni az mellett, hogy az ember anya? Van, aki a gyerek 18 éves koráig szívügyének tartja a gyerkőcöt és van, aki vágyik arra, hogy társa legyen. Ennyi.

Én egyszer leszólítottam egy fiatal anyukát (23) az esti gimiben, ahová jártunk mindketten. Ez volt 2 éve. Egy randi lett belőle. Először teljesen leblokkolt tőle, nem reagált semmit. Később Ő keresett meg, randi lett belőle. Nem tudtam akkor még, hogy anyuka, de nem zavart, elfogadtam volna úgy. Ő mégis kikosarazott azzal, hogy "túl finom lelkű" lennék hozzá. Hát kösz bakker! Bocs, hogy férfiként kimutatom az érzéseim. Vicces volt ez az után, hogy elmesélte, hogy milyen volt a gyerekei apja... az ember azt hinné, hogy értékeli, ha valaki gyöngéd.

Nem is baj. Levontam pár konklúziót:

1) A fiatal nőknek fogalmuk sincs róla, mit akarnak - újra és újra ugyan azokat a hibákat követik el

2) Nem szólítok le soha többé idegen nőt!

3) Érettebb, értelmesebb korosztály való hozzám

A számításom bevált. Egy olyan nő mellett lettem boldog, aki szintén anyuka, de nem is fiatal már (40), van is egy tizenéves gyereke és boldogok vagyunk együtt már egy éve lassan. Nem szexkapcsolatban, hanem párkapcsolatban vagyunk a korkülönbség ellenére is.

Szóval én nem kezdenék fiatal anyukával, mert gyanítanám, hogy pótapukát keres a gyerekének és valakit, aki segíti... de könnyen lehet, hogy csak nincs ló, jó a szamár is lennék számára.

26/F

Na szóval, 34f vagyok, elvált, és gyerekem is van.

Ne félj esélyt adni, ne félj kezdeményezni. Ugyanis nagyon sok férfi van akinek nem jelent problémát ha van gyereked, ahogy nekem sem jelentene problémát ezt elfogadni.

Ismerettségi körömben is van több olyan aki gyerekes nővel jött össze. Persze biztos nem egyszerű a dolog. Én egyelőre egyedül vagyok de nem zavarna ha a jövendőbelinek lenne gyereke. Elfogadnám mivel nekem is van.

Akkor sincs semmi ha valaki visszautasít emiatt... Minket férfiakat kisebb dolgok miatt is visszautasítanak, és mégis itt vagyunk, nem haltunk bele :)

Ha ennyire félsz újra ismerkedni az nem jó. Mindenkinek kell egy pár, és csak úgy találhatod meg ha ismerkedsz. Persze ehez lehet át kell esni pár találkozón olyannal aki azt mondja ő nem fogadja el a gyereket. Szíve joga mindenkinek úgy dönteni ahogy ő gondolja.

Még annyit hogy ha nekem nem lenne gyerekem, nyilván én is olyat keresnék akinek nincs és lehetne közös. De így hogy van nekem is, nem zavarna.

igen, ez elég komoly hátrány

én 24f vagyok, és látom, hogy már több régi osztálytársam megszült / terhes. / el vannak jegyezve.

ezért kellene kicsit idősebben, kicsit több tapasztalattak felelősséget vállalni, és mert már van elvált osztálytársam is. akár gyerek is lehetne. akár te kérdező is lehetsz közülük.... és igen, ez bizony csakis a te hibád... nem a férfi szülte meg a gyereket, hanem te. nem a férfi választott téged, hanem te őt. ha lelépett, akkor vállald a következményeket... igen, sajnos sok ember csak a saját kárán tanul.