Néha azt kívánom jó lenne, ha vak lennék? 19

Tegnap este ezen gondolkodtam. Megnéztem az Asszony illata című Al Pacino filmet és gondolkodtam, hogy mennyivel könnyebb lenne párt találni ha csak az ember belső értékeit és személyét, lelkét néznénk ahelyett, hogy csak olyannal kezdünk egyáltalán aki külsőre megtetszik nekünk. Én például sajnos rohadtul válogatós vagyok és mindig a LEGszebb lányok tetszettek meg. Akik külsőre hibátlanok, még vertem is a ... mellkasom, hogy milyn jó izlésem van de jó nekem. Aztán rájöttem mennyire is sz@ar ez. Mert kerültem már kapcsolatba olyanokkal akiknél tényleg azt kívántam bárcsak XY külsejét ráhúzhatnám erre a lányra, valószínűleg ő lenne az igazi. Annyira aranyos jólelkű vidám természet volt és tényleg szeretetre méltó. Viszont ezzel akármit is próbáltam kezdeni nem ment. Volt ilyen párkapcsolatom is de halálra volt ítélve. Ha nem fog meg külsőleg vége. A külső vonzerő alap. És a legszebb lányok akik tetszenek sajnos általában (ÁLTALÁBAN) belül ocsmányak de minimum nagyon nagyképűek és defektes értékrendel rendelkeznek. Viszont én nem tartom magam ostobának vagy kibírhatatlan embernek és még elég jól is nézek ki.

És belegondoltam abba is ami nagyon ijesztő volt, hogy miért vagyok én annyira nagyképű és biztos magamba, hogy nekem lesz valakim akivel megöregedhetek? Ez nálam magától értetődő gondolat volt de hirtelen rám tört, hogy mivan? Ez senkinek sem jár. Mi van ha olyan leszek mint Al Pacino karaktere a filmben? Agglegény tudjátok. Pedig nekem ez lenne az egyik hanem a legnagyobb életcélom, hogy megtaláljam a "nagy szerelmet" és boldogan élhetek vele. De erre végképp nincs biztosíték (ahogy igazából semmire sem).

Ezért gondoltam rá, hogy mennyivel egyszerűbb annak aki nem lát és nem ítél a külsőből amiről senki sem tehet és semmilyen előnyt vagy hátrányt nem kéne hogy jelentsen. Dehát sajnos nem így van, persze nem akarok vak lenni sem nagyon nem, ez csak elmélkedés :)