Nem kívánom, nem vágyom az érintésére, teljesen kihűltem. Véleményetekre lennék kíváncsi!?

Párommal 8 éve vagyunk együtt, 5 év együttjárás után házasodtunk össze.

Az évek alatt sok fájdalmat okozott nekem, szavakkal, teljes korlátozással, fizikai bántalmazással (ez nem volt durva, csak pl. nekemrontott, megfogta a nyakamnál a ruhámat, megszorította a karomat, gyűlölettel a szemében vágott a fejemhez dolgokat), sosem beszélgettünk, nincs baráti társaságunk, nincsenek barátai, soha nem kaptam tőle a 8 év alatt dicséretet, ha pl. finomat főztem-sütöttem neki, folyton otthon ül és megfojt az állandó szeretgetéssel (kb. 2 percenként jön és simogat, puszilgat) és azzal, hogy folyamatosan felügyel, hogy mit csinálok (pl. netezek és rögtön odajön megnézni, milyen oldalakat nézegetek)

Az első pár évben teljesen lekorlátozott, nem mehettem barátnőmhöz, konditerembe se. Sokszor alázott meg mások előtt, eleinte lenézte a falut, ahonnét származom, lenézte a munkámat, amit végzek. A 8 év alatt soha nem beszélgetett a családom tagjaival, soha meg nem kérdezte, mi van velük, hogy vannak. Ha elmentünk hozzájuk látogatóba, órákhosszat csöndben ült.

Kb. 1 éve azt érzem, hogy teljesen hideg vagyok vele kapcsolatban. Úgy érzem, hogy csak egy ember van mellettem, akivel szemben nincsenek érzéseim. Olyan, mint egy vadidegen, mint egy lakótárs. A szex heti 1-re redukálódott, de az is csak házastársi kötelességből a részemről. Ő kívánná, naponta akár többször is, de nekem - bocsánat a kifejezésért - csak púp a hátamon az egész. A testi érintkezés tart kb. 10 percig, amíg neki jó és kész. A 8 év alatt egyszer nem elégített ki az ágyban, de meg sem próbált dolgozni rajta, hogy sikerüljön. Én mindent megtettem neki az ágyban, amit csak kért. Elkönyvelte úgy, hogy bennem van a hiba, amiért nem sikerül a kielégülés. (lehetséges, nem tagadom, de azért jól esett volna, ha legalább egy kicsit tesz értem valamit, egy picit próbálkozik)

Jelenleg a helyzet az, hogy május 01. óta nem nyúltunk egymáshoz. EGyáltalán nem kívánom Őt, mint férfit, nem is tudok rá akként tekinteni. Úgy érzem, totál kihűltem, nem is vágyom rá, de még az érintésére sem.

Mi lenne a helyes: hagyni az egészet és lépni, vagypedig dolgozzak rajta, hogy visszatérjenek a régi érzéseim és a vágy?

Illetve visszatérhetnek a szép érzések, a vágyakozás iránta, és az, hogy kívánom, mint férfit?

Tudom, hogy én sem vagyok hibátlan ember, és azt is tudom, hogy tökéletes ember sincs. De kegyetlenül rossz boldogtalanul, vágyak nélkül élni. 32 éves vagyok, szerintem nem normális, hogy ennyi idősen már beleuntam az életbe és nem élhetek át természetes vágyakozást.

Az is igaz, hogy időközben lett egy pasi, akivel már hónapok óta kölcsönös a szimpátia, és az is megtörtént, aminek valószínűleg nem lett volna szabad. De vele annyiban más, hogy kívánom és vágyom rá, határozott, igazi férfi. Tudom, hogy nem szabad ideálként tekinteni egy újra, óvatos vagyok, amennyire lehet, de vonz nagyon, mert nem csak testileg, de lelkileg is teljesen jól kijövünk, nagyon sokat beszélgetünk, vannak közös dolgaink.

KÖszi mindenkinek, aki megtisztel véleményével!