Volt már veletek olyan, hogy csalódás volt a társkeresőn megbeszélt randi?

Hát csalódás volt, de sok szép is. Mesélek ciki sztorikat:

>> csaj a randira eljön melegítőben. Mondtam is neki: szia, fel kéne tudni öltözni.

>> csaj késik randiról, ki van nyomva a telefon. Egyszer csaj egy ismeretlen szám hív: "szia, te vagy abban a világos nadrágban? Igen." Vonal megszakad, arra se méltatott, hogy odajöjjön hozzám. Az adatlapja szerint "középvezető" volt. Persze.

A randi az nem, de a dolgok kimenetele igen. Egyéjszakás lett, pedig jó lett volna hosszútávon.

30/f

Nem társkeresős, de hosszú, 2 éves netes kapcsolat után kiharcolt egy talit. Én rettegtem a gondolattól is, mivel óriási hatással volt rám már az első pillanatban, pedig azt sem tudtam, hogy hogy néz ki. Vakon beleszerettem a lelkébe, és már nagyon részletesen ismertem azt, amikor sor került az első nagy találkozásra. Azt megemlítette, hogy külsőleg nem tartozik a helyes kategóriába, de akkor már nem zavart. Úgy gondoltam, hogy annyira szép a lelke, hogy az bármit kárpótolni fog, és hát úgyis csak barát... De persze azért még rettenetesen izgultam, hisz nála jobban nem ismert senki, miközben a testével még sose találkoztam... Remegő lábakkal érkeztem oda, próbáltam felkészülni a sokkhatásra, amikor majd először szembesülök azzal, hogy az álmaim pasija a valóságban mennyire más lesz. Addigra rettenetesen megbántam, hogy belementem ebbe, és szinte láttam magam előtt az estét, ahogy kínosan feszengek egy visszataszító külsejű pasi "mindent tudok rólad" nézésének a kereszttüzében, és közben átkozom majd magam, hogy miért árultam el magamról mindent ilyen őszintén... Aztán megláttam Őt, szó szerint a világ leghelyesebb pasiját, és másodszor éreztem azt a dübörgő szerelem érzést. :) Ha valaki megkért volna, hogy képzeljem el, hogy milyen egy tökéletes férfi külsőre szerintem, hát gyászosan alulteljesített volna a képzelőerőm hozzá képest. :) Azóta eltelt 15 év, és még mindig nem tudok betelni Vele.

Ez volt életem legnagyobb, és legpozitívabb csalódása. :)

Ugyan nem társkeresőn (az nem az én műfajom) ismerkedtünk meg, csak netes közegben, hát soha többet ilyen randit :D

"Természetesen" sokkal másabb volt mint a fotókon, alacsonyabb volt és nem is jött be külsőre, de ezen még túl tettem magam, gondoltam egy esélyt mindenki megérdemel. Na de ezután jött az igazi műsor. A "kedves normális" pasiból előjött a bunkózva kompenzálás, nem volt egy normális beszélgetésünk csak vagy ő beszélt hülyeségekről vagy kínos csend. Én ott ülte totál döbbenten, pedig alapból nagyon beszédes vagyok :D Kb 30 percig bírhattam, de óráknak tűnt. Azóta csak úgy ismerkedtem, hogy ismerős ismerőse és láttam már élőbe :D

23/N

Volt.

Az egyik a jégkirálynőt játszotta, egészen azt hittem hogy nem tetszem neki, majd írta később az ellenkezőjét, hogy tetszettem neki, és találkozhatnánk megint... majd másodszorra ugyan ez, és harmadszorra is... aztán már nem kerestem, mert nem láttam hogy ebből valaha lesz valami.

A másikkal tökjó volt minden, nagy csókolózással végződött, a csalódás kicsit késleltetve érkezett 1 hónap múlva, miközben vártam rá hogy a közelbe költözzön, bejelentette hogy "bocsmégse", összejött egy másik pasival...