Találkozzak még vele, ha zavar hogy messzebb lakik, és gyakran jár bulizni?

Találkoztam egy sráccal első alkalommal, interneten ismertem meg. Soha senkivel nem éreztem lelkileg ilyen jól magam első randin, a személyiségével elvarázsolt. Külsőre nem mondom hogy az ideálom, de nem is undorodom tőle egyáltalán. Ő szeretne még találkozni, én viszont nem tudom, mert annyi minden van ami miatt úgy érzem nem működne. Az egyik hogy minden hétvégén elmegy bulizni, és nem tudom ezt visszafogná e párkapcsolatban, vagy az lenne belőle, hogy én itthon rágom a körmöm hogy hol járhat, nem e csal meg részegen. Oké, bizalom, de tudjuk hogy milyenek a bulik, a pia, a haverok, és a felkínálkozó csajok hatása. Én biztos nem fogok vele eljárni, mert utálom az ilyen helyeket, a tömeget a hangos zenét, rosszullét jött rám mindig. Én a nyugodt helyek híve vagyok, ahol nincs sok ember. Meg ugye mindketten dolgozunk hétköznap, és az is rosszul esne ha azt az időt mikor együtt lehetnénk rendesen, inkább szórakozással töltené. A másik ami zavar, hogy 40 km-re lakunk egymástól. És nálunk nem lehetünk soha, szüleim nem engedik hogy bárkit felhozzak, ezt nem tudom hogy valljam be, próbáltam rá célozgatni, de cikinek tartom 25 évesen. Ő is a szüleivel él, náluk nincs ilyen gond mehetnék hozzá. Csak én meg ezt kellemetlennek tartom, hogy mit szólnak majd a szülei hogy én mindig megyek, ott alszom, zavarom őket, a fiuk pedig soha nem jön hozzám. Az is zavar hogy ilyen távolságra lakik, bár tudom ez nem sok, csak mégis körülményessé teszi a dolgokat. Mindkettőnknek van autója, igy nincs is baj az utazással. Csak például hogyan fogunk egy jót iszogatni együtt, ha másnaposan nem akarunk vezetni. A városban mindig ott a taxi mint megoldás, de így az sincsen. Tömegközlekedés meg szintén olyan hatással van rám mint a bulik, egyszerűen nem bírom ha idegen emberek közé bezsúfolnak egy kis helyre, akkor inkább lesétálnék 40 kilómétert. Szóval tudom hogy ez olyan dolog, ami csak engem zavar meg korlátolt vagyok stb, de ez nem hiszem hogy változik már.