Miért gondolhatta meg magát?

A párkapcsolatban az ismerkedési szakasz olyan, mint a munkahelyeken a próbaidő... bármelyik fél meggondolhatja még magát, ha menet közben rájön, hogy mégsem ilyen lovat akart. Eleve hogy köteleződhetne el valami iránt, amiről kezdetben csak halvány sejtése, elképzelése lehet? Amikor összejöttetek, még nem ismert. Ilyenkor az ember próbál optimista lenni, nyilván nem úgy lépünk egy kapcsolatba, hogy tartjuk a három lépés távolságot, hanem szépen fejest ugrunk, működtetjük, megéljük, megtapasztaljuk, aztán a gyakorlatban kiderül, hogy ez kell nekünk, vagy nem.

Neki valószínűleg az jött le a gyakorlatban, hogy nem erre vágyik. Szíve joga.

Nekem az a tapasztalatom, hogy ha valaki erős jellem, és elég fejlett az érzelmi intelligenciája is, az fel fogja ismerni, hogy mit érez valaki iránt, és mit szeretne tőle. Ezt nyíltan jelezni is fogja. Ha a másik fél nem ilyen, akkor a kommunikáció nem fog menni, ő el fog menekülni a szerelmi vallomástól vagy akár egy "szeretek veled lenni és jó lenne több időt veled tölteni"-től, vagy egy "most akkor mi van köztünk?"-től, amit a kérdésben említesz.

Az első válaszolónak is igaza van: szíve joga mindenkinek kihátrálni az ismerkedési szakaszból, de mivel itt elvileg érzelmi kapcsolatról beszélünk, mégsem olyan a szituáció, mint a próbaidőnél. Illik becsületesen, nyíltan jelezni, hogy ezért és ezért "nem" és utána továbblépni.

# 3: Ebben igazad van, csak sokszor nem tudatos szinten zajlanak a dolgok. Sokszor ez csak egy érzés, hogy valami nem stimmel. Nekem az jött le, hogy az illető jelezte is, hogy vannak kételyei ("nem tudja és át kell gondolnia"), tehát nem szó nélkül hátrált ki, sőt, még nem is feltétlenül hátrált ki.

Én általában igyekszem korrektül lezárni a nem működő dolgokat, de volt már, hogy én is csak annyit tudtam mondani, hogy "át kell gondolnom", és csak napokkal, hetekkel később voltam képes megfogalmazni, hogy miért is érzem úgy, hogy nem fog működni a dolog.