Nők! Ha ezt mondtátok már valaha egy fiúnak akkor azt komolyan is gondoltátok?

Igen, kétszer.

Egyszer a barátnőm bátyja (Gabi), mert akkor még fiatal voltam hozzá, aztán pedig egy srác egy buliból (Alban), mert még nem tudtam a nyelvén.

Egyikből sem lett semmi, mert a báty időközben megnősült (egy külsőre hajszálra olyan csajt vett el, mint én), a fiúval pedig azóta sem tudom, mi van, mert nem cseréltünk semmit.

Azóta eltelt lassan tíz év, nekem is lett párom közben - aki egyébként tiszta Gabi :), csak alacsonyabb kiadásban -, így már mindegy.

Igen, mondtam már ezt, bár én 3 hónap együttlét után, és ezt a ffi is így gondolta. Az okom az volt, hogy fejben nem voltunk u.azon az érettségi szinten. Én komolyan gondoltam, hogy neki egy olyan lány kell, aki nálam fiatalabb, mert láttam rajta, hogy ő még élni akar. De mi ezt így meg is beszéltük, és ő nekem igazat is adott.

Azt hiszem, ebben a történetben a lány érez úgy, hogy most nem tud Neked megadni olyan dolgokat, amikre vágysz.

Én ezt kizárólag akkor mondanám, ha a fiú 18 év alatti lenne. Hogy szép és jó és minden passzolna, de egy kiskorúval nem kezdenék semmiképp.

Más szituációt elképzelni se tudok erre...

Szerintem ha szeretne, akkor nem mondana ilyet. Az az igazi, aki nem hagyja, hogy akadályok kerüljenek elétek. Az én párom olyan élethelyzetben ismert meg, mikor nagyon magam alatt voltam, nagyon depressziós voltam, fél lábbal egy haldokló kapcsolatban, és még volt 2 udvarlóm mellette. Azt mondtam neki, hogy inkább hagyjuk. (Nem azt, hogy majd egyszer...) És ő hagyott egy kicsit, de én egyből éreztem, hogy nekem ő kell. Akkor tisztult ki a kép, és vált világossá, hogy ezt nem hagyhatom elúszni.

Azóta millió helyzetben bizonyította, hogy nem hagyja hogy akadály kerüljön közénk.