Szerelmes vagyok valakibe, aki nemis létezik?

Én jártam hasonlóképp csak nem ennyire. Kb két hétig beszélgettünk mielőtt találkoztunk volna. Én nagyon zavarban voltam, mert még korábban sosem randiztam full idegennel. Rajta viszont látszott h nagyon rutinos volt. Tudtam h nem sikerült jól és h nem nyújthattam valami jó benyomást rá. Ennek ellenére másnap nő létére ő írt rám. Nagyon megörültem. Azonban második randi már nem jött össze vele. Sőt igen szemét is volt velem, mert nem mondta meg, h nem akar találkozni csak halogatta.

De ez idő akatt én nagyon megkedveltem még ezek után is.

Tanulság h a férfiak is járnak így...

Kb a netes dumálások 90%-a szól erről.

Van egy kép a másikról, de ennek legnagyobb részét csak kitalálod, csak a fantáziádban létezik, és persze mivel csupa jó tulajdonságot mutat ő is, az elméd meg a hézagokat szintén számodra vonzó tulajdonságokkal tölti ki, ezért lassan beleszeretsz.

Ebből ha sokáig húzzák a találkozást szinte menetrendszerűen csalódás lesz, nem azért, mert a másik rossz ember, csak egyszerűen nem annyira tökéletes, mint amennyire elképzelted.

(kb az az érzés, mint amikor olvasol egy könyvet, és aztán megnézed filmben. Hiába játssza nagyon jó színész a főszerepet, ha te eredetileg másnak képzelted, akkor elégedetlen leszel vele)