Csak én látom úgy, hogy a mai 20-29 éves nők éretlenek, értelmi szinten is levannak maradva vagy esetleg több pöcörőt fogtak már, mint kilincsit és érdemesebb inkább érett 30-as, komolyabb nővel kezdeni még akkor is, ha 20-as éveidben jársz?

figyelj, ha egy huszas lány dolgozik, vagy komolyan veszi a tanulást, van életcélja, nincs elszállva magától, és még azért küllemre is ad magára, az nekem már bőven elég.

azért kíváncsi lennék hogy hol másztok ti rá 30-40 es nőkre, akik függetlenek, nincs gyerekük, és értelmileg is a toppon vannak...

Ezt azért megsúghatnád nekem is, mert az én környezetemben az ilyen nőket elég erősen körülveszik a nagy egzisztenciával rendelkező emberek, és egy 26 éves ott bizony senki, még akkor sem, ha pénze van...

A huszonéves pasikról ugyanez elmondható :D

Nekem 1 évembe telt,mire találtam egy érett,intelligens,úriember jellemű huszonéves(25)pasit.Ő is ugyanígy van velem éd épp ezért nagyon meg is becsüljük egymást.Viszont,körbenézve a korosztályomban,tényleg nagyon sok a buta ribizli és a másik végén az igénytelen lányok.Átmenet ritka.Vannak érett huszonévesek is,ne aggódj,csak járj nyitottabb szemmel vagy kezdj el más közegben keresgélni.

20L

akkor úgylátszik én élek nagyon rossz helyen.

errefelé, ha pénz van, kb minden van, le sem tudják magukról vakarni a nőket az ilyen "agglegények"...

én 26 vagyok, nemrég szingli. Egyedül élek, dolgozom, komoly kapcsolatra vágyom, de a környezetem valahogy sosem hiszi el, hogy nekem nincs senkim, meg hogy magányos vagyok.

Nem tudom miért gondolják ezt. Alig pár embert ismerek a városban, de különösebben azok sem értik meg ezeket.

Ötletem sincs miért van ez így...:/

Ez nem korjelenség. Mindig is megvolt. A mamám mondta, hogy hiába volt 30 éves kora előtt 3 gyereke, igazán nő csak 30 felett lehetett. Akkor lett sokkal tapasztaltabb és akkor tudott úgy igazán a maga lábára állni és saját magára támaszkodni.

Itt van anyukám aki közel jár az 50-hez. Pasi ügyekben is mindig rossz döntést hozott és a barátait sem tudta jól kezelni. Mikor kamaszként együtt maradtunk (elköltöztünk a mamámtól) akkor is a végén nekem kellett gondolkodnom helyette, mert ő "egyedül van", "nincs egy társa akivel megoszthatja a gondait" és kb. a pénzügyeink is katasztrofálisak voltak. Így én igen hamar felnőttem ahhoz, hogy vigyázzak anyura. Hogy együtt nézzük meg a szerződéseit, hogy fizessem a számlákat, hogy a diákfizumból fussa ételre.

De a fiatalok nagy részének most úgyis fogja a szülője a kezét és gondolkodik is helyette ha kell. Sokkal könnyebb nekik. Csak tanulniuk kell. Így viszont egy csomó dologban később tanulnak, nőnek bele. Mert vannak dolgok, amiket az iskolapadban nem tanítanak meg. Azt meg az élet fogja.

Azt nem tudom, hogy férfiként mi éri meg nektek. De régen is ugyanúgy kb. 30 volt az a kor amikor egy nő már talpraesettebb volt. Pedig anno 20 évesen már gyereket vállaltak.