Lehet ebből még valami? Kissé ellentmondásos

Első randim volt egy 26 éves fiúval, én 24 vagyok. Nekem borzasztóan szimpatikus volt, tetszett is, szóval így elsőre oké volt, de voltak furcsaságai. Mire véljem pl azt, amikor sétáltunk az utcán, estefelé elég hűvös volt, és megkérdeztem tőle, hogy nem fázik-e. Ő azt mondta, hogy nem, mert fűti a szerelem. Meglepődtem, elmosolyodtam, erre azt mondta, hogy áááá, dehogy, még korai lenne. Most erre mit lehet mondani úgy mégis, amikor egy olyan fiútól hallod, akiről már elképzeled, hogy milyen lesz, amikor először kimondja, hogy szeret, erre elvicceli. Ez lerombolt bennem minden illúziót.

Aztán sokáig elbeszélgettünk, beesteledett, ő elfáradt, de még haza kellett volna vezetnie. Erre anyu felajánlotta neki, hogy aludjon nálunk, kap külön ágyat, ne vezessen ilyen fáradtan. Ahelyett, hogy megköszönte volna, még minket oktatott ki, hogy ő első alkalommal nem alszik sehol "akárki akármit mond". Aztán a vacsorát turkálta a nagy illemtudós, mondván ő nem eszik csikerhúst, főtt húst, sertéshúst, szinte semmit, de nem vega, mert a rántott hús az azért bemegy, csak főve meg sütve nem, meg a hal (nálunk senki nem eszik halat, így azt nem kapott) meg a vadas is. Hát vadas se terem minálunk.

Amikor hazaért, másnap megkérdezte, hogy hogy legyen a távolság miatt. Mondtam, hogy ahogy akarja (hogy ne én akaszkodjak már rá). Erre azt kérdezte, hogy legyen-e vége, mert így havonta kb pár napot tudnánk találkozni, én meg erre azt írtam, hogy egy félig idegen esetében ez nagyon kevés, nem tudjuk így megismerni egymást. Na mondom, nem is harcol, simán elmenne, ezért azt mondtam neki, hogy azt csinálsz, amit akarsz. Erre kitalálta, hogy akkor az én városomban keres munkát és albérletet. Na? Ehhez mit szóltok? Ez viszont már pozitív volt, de az előzmények tükrében, hát nem tudom. Főleg, hogy előrebocsátotta, hogy nem biztos, hogy sikerül ez nekünk, és akkor hazaköltözik, mondtam neki, hogy persze, ez természetes.

Ami még idegesítő volt, hogy amikor itt volt, akkor kivonult, felhívta az anyukáját, és azt mondta, hogy azért sem tud maradni, mert az anyukájának már megígérte, hogy még aznap otthon lesz, és telefonon ők már nem szoktak változtatni, mert akkor anyuka ideges lesz, és volt már, hogy telefonon változtatott, hazament és kikapott. Így mesélte szó szerint.

A hajam égnek állt. Akkor megmondtam neki, hogy nekem anyuka kisfia nem kell, ha ez nem tetszik neki, akkor lehet szépen távozni. Ígért fűt-fát, hogy nem lesz anyukázás, de ezt a mait meg kell értenem, aztán hazament, és jött ez az ajánlat (kisebb buktatók után ugyebár), hogy ideköltözik.

Egy 26 éves, diplomás, dolgozó fiúról van szó.

Szerintetek? Lesz még ebből vmi jó?