Kevésnek érzem magam a tökéletes pasihoz?

Végre rám talált egy tökéletes pasi, nagyon belezúgtam, de kevésnek érzem magam hozzá. Amíg nem ismertem, csak pár mondat beszélgetés erejéig, addig egyenrangúnak éreztem magam vele. De azóta beszélgettünk sokat, és kiderült, hogy minden stimmel vele, egyszerűen tökéletes, de tényleg. Neki van karrierje, önálló, nagyon okos és határozott. Nekem nincs munkám - habár dolgozom rajta -, a szüleim tartanak el, bizonytalan vagyok magamban, és nem tartom butának magam, de mellette butának és szerencsétlennek érzem magam, pedig én vagyok a legszerencsésebb, hogy engem választott - igaz, még csak randizgatunk, de úgy tűnik, nagyon oda van értem, és én ezt nem is értem... Mit tegyek? Félek, hogy az önbizalomhiányom miatt elveszítem, mielőtt megszerezhetném. Nem tudom elhinni, hogy engem akar.

21/L