Hogyhogy ilyen pozitív irányba változott? Most már ugye nem akar tőlem semmit?

Kis faluban lakom és van egy pasi, aki szintén itt él és mindenáron össze akart jönni velem ,én keményen elutasítottam ,de így is a nyakamon lógott még egy darabig, láttam, hogy görcsösen ragaszkodik hozzám, folyamatosan a megfelelési kényszert láttam benne, bármilyen hasznos dolgot csinált, csak azért tette, hogy nekem imponáljon, ami hízelgő, de ugyanakkor kiábrándító hogy ennyire nincsenek saját céljai. Pár héttel ezelőtt végül belátta, hogy nem érdemes tovább próbálkoznia és ő kérte, hogy ne találkozzunk inkább egy időre, amivel én teljesen egyetértettem ,úgyis az agyamra ment már, de mivel kis faluban lakunk, akarva, akaratlanul egymásba botlunk, ami elég kínos. Hetekig kerülgettük egymást, majd ma végül egy kézzel írt levelet küldött nekem, amiben az állt, hogy őszintén köszöni, hogy olyan kemény voltam vele és nem hitegettem, most már belátja, hogy felesleges küzdenie értem, ez amúgy se működne köztünk, nem passzolunk egymáshoz nem is akar a párom lenni és rengeteg új célja van, amiket már nem miattam akar elérni, hanem saját maga miatt. Azt is írta, hogy emberileg most is kedvel és szívesen belemenne barátságba, úgyis egy faluban lakunk, nem kell kerülgetni egymást, de egymás nyakán se kell lógni.