Miért hiányzik ennyire, ha nem akarok vele kapcsolatot?

Nálam így szokott kezdődni a szeretet :)

Őszinte leszek. szerintem mindenki fél az egyedülléttől. Az ember társas lényként él a Földön. Nagyon megtudunk ijedni, ha a magány eluralkodik rajtunk. Képesek vagyunk néha olyan emberhez is ragaszkodni, aki nem is a nagy Ő számunkra. Mert biztonságérzetet nyújt maga a gondolat, hogy van kire számítani. A mai világban már az emberek nem érzik jól magukat ha egyedül kell lenniük. Ami érthető. A kedvesség a mai világból kevés, és szinte hiányzik, ezért ha valakitől kapunk,rögtön beindít bennünk valamit,valami jó érzést, amit egy idő után nem tudunk, elengedni. Mert hiányzik. Jól esik az egónknak. de fel kell tudni ismerni, h az érzés valós, vagy csak pótolja a bennünk lévő hiányt! azt pedig senki más nem tudhatja, csak te. Aki igazán a másik felét találja meg, ott mélyebbek az érzések. Már elsőre vonzódsz hozzá, minden ami vele történik számunkra érdekes, azonnal hiányzik, és érzed, hogy lélekben is közösek az érzések. Meg azt, h az életedet adnád érte. Vicces eset: Bnőm anno kérdezte tőlem, mikor 2 pasi között vívódott, hogy melyik az igazi sztem. Hülyeségből megkérdeztem tőle: Figyelj! Most egy szakadék szélén vannak,kapaszkodnak,te velük szembe állsz, és csak az egyiknek a kezét foghatod, és húzhatod vissza! Melyiknek nyújtanád a kezed? :) Erre ő: 1 órán keresztül gondolkodott, mérlegelt, még kitisztult számára ki az aki a legfontosabb. Jót nevettünk. Csak kitérő volt. Azt gondold át, hogy maga Ő hiányzik..? Vagy csak a pozitív megnyilvánulása? És azt is tisztázd magadban, hogyha párodnak választanád, boldog lennél e vele nagyon sokáig? vagy esetleg életed végéig? Ha félsz h elveszíted, megéri e neked esetleg a félelem miatt magad mellett tartanod? Hisz senki sem érdemli meg, h az érzéseit próbára tegyék. A válasz benned van. Ne várd senkitől. okosan! :)