Most már nem randizhatok vele mert rokonok leszünk?

Kertesházban lakunk. A szomszéd kislányt már nagyon régóta szeretem. De sosem volt bátorságom megszólítani. csak a körtefa tetejéről, meg a kerítés mögül néztem, ahogy hintázik vagy sétál a kertben. Nagyon szomorúnak tűnt sokszor, gyakran sírdogált is. Az anyukáját még nagyon kicsi korában elvesztette. Az apát nem lehet tudni, hogy ki volt, így a nagyszülei nevelték. Iskolába másikba járt mint én, így ott sem tudtam megismerkedni vele. Nem régen döntő elhatározásra jutottam, mindenképpen kell vele beszélnem. 1,5 évig tartott míg a szomszéd kutyát puszipajtásommá tettem, így nyugodtan átmászhattam, azzal az ürüggyel, hogy átejtettem a labdám. Épp a kertben olvasott egy könyvet. Azt mondta nyugodtan átmehetek a labdáért. De alig nézett rám. Én meg elkezdem mindenféléről beszélni, annyira zavarban voltam, biztos sok hülyeséget mondhattam, már magam sem tudom miket, mert egyszercsak elkezdett nevetni, holott sose láttam vagy hallottam még. Azt hittem rajtam, még örültem is volna neki, de kiderült, hogy nem is rajtam, hanem a könyvön és igazából a felét sem hallotta annak amit mondtam neki. Azt hittem minden veszve, mert nem érdeklem, csüggedten összeroskadva ültem a fűben kis ideig, majd felálltam, hogy indulok, ekkor hirtelen összecsapta a könyvet, majd sejtelmesen rám nézett és azt mondta, éppen most olvasta ki, ha szeretném nekem adja elolvasásra. Visszamászva az volt az első, hogy elolvasom, rögtön neki is láttam, és egész d.u. és egész este és egész éjszaka hajnalig olvastam, és mikor az utolsó lapra értem halványan ceruzával ez volt odaírva: "Ha van kedved Jövő hét Vasárnap 14:00".

Sejtelmes tekintete, elpiruló orcája, mikor a könyvet átadta, most egészen más értelmet nyert. Földöntúli boldogsággal készültem arra a napra, de 2 nappal előtte tragédia történt: nagyszülei mindketten meghaltak. Azóta már több hónap is eltelt, és még nem is láttam azóta, csak néha az ablakban állt meg kisírt szemmel. Annyira sajnálom, de nem mertem közeledni hozzá, nehogy összekössön a bánatával. Most meg apám előállt ezzel a lehetetlen ötlettel, hogy örökbe akarja fogadni, mivel régről ismeri a nagyszüleit és tudja, hogy nincs már Mo.-on élő rokona. ???

Állítólag már beszélt is vele, és ő beleegyezett, mert még iskolába jár és nem tudja eltartani magát, már így is sok számlatartozás van a házon.

Szóval lehet, hogy a testvérem lesz. Így már nem is randizhatok vele? Vagy egyáltalán, hogyan álljak a dologhoz???