Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most már nem randizhatok vele mert rokonok leszünk?
Kertesházban lakunk. A szomszéd kislányt már nagyon régóta szeretem. De sosem volt bátorságom megszólítani. csak a körtefa tetejéről, meg a kerítés mögül néztem, ahogy hintázik vagy sétál a kertben. Nagyon szomorúnak tűnt sokszor, gyakran sírdogált is. Az anyukáját még nagyon kicsi korában elvesztette. Az apát nem lehet tudni, hogy ki volt, így a nagyszülei nevelték. Iskolába másikba járt mint én, így ott sem tudtam megismerkedni vele. Nem régen döntő elhatározásra jutottam, mindenképpen kell vele beszélnem. 1,5 évig tartott míg a szomszéd kutyát puszipajtásommá tettem, így nyugodtan átmászhattam, azzal az ürüggyel, hogy átejtettem a labdám. Épp a kertben olvasott egy könyvet. Azt mondta nyugodtan átmehetek a labdáért. De alig nézett rám. Én meg elkezdem mindenféléről beszélni, annyira zavarban voltam, biztos sok hülyeséget mondhattam, már magam sem tudom miket, mert egyszercsak elkezdett nevetni, holott sose láttam vagy hallottam még. Azt hittem rajtam, még örültem is volna neki, de kiderült, hogy nem is rajtam, hanem a könyvön és igazából a felét sem hallotta annak amit mondtam neki. Azt hittem minden veszve, mert nem érdeklem, csüggedten összeroskadva ültem a fűben kis ideig, majd felálltam, hogy indulok, ekkor hirtelen összecsapta a könyvet, majd sejtelmesen rám nézett és azt mondta, éppen most olvasta ki, ha szeretném nekem adja elolvasásra. Visszamászva az volt az első, hogy elolvasom, rögtön neki is láttam, és egész d.u. és egész este és egész éjszaka hajnalig olvastam, és mikor az utolsó lapra értem halványan ceruzával ez volt odaírva: "Ha van kedved Jövő hét Vasárnap 14:00".
Sejtelmes tekintete, elpiruló orcája, mikor a könyvet átadta, most egészen más értelmet nyert. Földöntúli boldogsággal készültem arra a napra, de 2 nappal előtte tragédia történt: nagyszülei mindketten meghaltak. Azóta már több hónap is eltelt, és még nem is láttam azóta, csak néha az ablakban állt meg kisírt szemmel. Annyira sajnálom, de nem mertem közeledni hozzá, nehogy összekössön a bánatával. Most meg apám előállt ezzel a lehetetlen ötlettel, hogy örökbe akarja fogadni, mivel régről ismeri a nagyszüleit és tudja, hogy nincs már Mo.-on élő rokona. ???
Állítólag már beszélt is vele, és ő beleegyezett, mert még iskolába jár és nem tudja eltartani magát, már így is sok számlatartozás van a házon.
Szóval lehet, hogy a testvérem lesz. Így már nem is randizhatok vele? Vagy egyáltalán, hogyan álljak a dologhoz???
válasza:nem olvastad a Tvájlájtot? ott az összes "örökbefogadott" együtt jár ;)
komolyra fordítva, ha IGAZ, szerintem sem lehet gond...de túl szép, h igaz legyen..
Köszönöm :)
De szerintem szomorú... Nagyon rossz volt látni őt sírni...
Bár az tényleg csoda, hogy a nagyszülei egyszerre haltak meg. Anyukám azt mondta, ez azoknál van így akik nagyon szeretik egymást. Állítólag az ükszüleim is majdnem ugyanazon a napon haltak meg (csak néhány napos eltérés volt).
válasza:Egyem a husodat :} de éééédes. :D
Hát szerintem kicsit nehéz dolgod lesz, de attól még randizhatsz vele... :D persze ott a veszélye annak, hogy szétmentek, és még nézheted őt minden nap.
De olyan édes és eltökélt volt az írásod :D (el se hiszem hogy igaz, szerintem csak a történetedet akartad feltenni :P) hogy ez már nem akadály ;)
Köszönöm :)
És ha összejönnénk, remélem mindig együtt maradunk. :)
Még egy kérdésem lenne: Akkor szüleimnek ne szóljak arról, hogy ellenzem? Mert igazság szerint ez volt a tervem.
válasza:Nagyon Köszönöm szépen:) Mindenki olyan kedves volt:)
De ezt az utolsó kérdést kicsit nem értem.
Arra gondolsz, hogy írjam majd meg mi történik velünk ezután?
Mert még nincs folytatás, előzmények vannak csak.
Milliónyi szép kis emlék. Örömteli nyarak és bánatos telek, mert akkor kevesebbet láthattam.
Néha írosgáltam valami kis naplófélét, de rendszertelenül és nem mertem beleírni a nevét:S
Pl az elsők egyike: 2000.08.12.:
"Ma láttam Őt. A homokozóban ült le. Bár nem nevetett és nem mosolygott, nem tűnt annyira szomorúnak, mint szokott. Ennek nagyon örülök. Egy pálcával rajzolgatott a homokba, furcsa számomra ismeretlen jeleket. Szerintem ő sem tudja miket. Hiszen még nem tud írni. Aztán csak ült ott. Kicsit féltettem, elég erősen sütött a nap. Én árnyékban voltam a kerítésnél, de nekem is jól esett amikor feltámadt a szél. Aztán a felhőket nézte. A kis fehér egyrészes ruhája volt rajta megint. Egyszer arra fordult ahol én vagyok és olyan volt mintha a szemembe nézne. Nem mertem tovább nézni annyira nézett. Elfordultam. Valyon tudja, hogy néztem? Nem. Nem tudhat a résről. De mégis. Olyan volt mintha látott volna. Milyen átható volt a tekintete. Nem mertem a szemébe nézni, pedig nem tudott rólam...."
A kérdésemmel kapcsolatban arra jutottam nem szólok semmit szüleimnek. Anyukám ma megmutatta nekem azt a szobát, amelyiket neki szeretnék adni, ha ide is költözne. Megkért segítsek egy kicsit rendbe tenni. Közben megkérdezte, hogy mit szólok apa ötletéhez. Megpróbáltam úgy válaszolni, hogy ne áruljak el semmit az érzéseimről, így csak annyit mondtam, hogy nagyon humánus ötlet. Lehet hogy nem sikerült, mert anyukám elmosolyodott és megsimogatta a fejem és nem kérdezett többet. Most kezdtem el gondolkodni azon valyon szüleim tudják e hogy azokon a nyarakon miért jöttek át annyiszor feleslegesen az osztálytársaim elhívni focizni vagy biciklizni valahová. Most kezdek csak tudatára ébredni annak, hogy ilyen közel lesz hozzám. És már egyáltalán nem tartom rossz dolognak. Sőt egyre inkább vágyom arra, hogy itt legyen.
válasza:Az írásaid nagyon "átjönnek"!Okoztál nekem három kellemes percet!Kösz!Rám fért!
Tudod,szerintem egy gond lehet ezzel a túl nagy közelséggel,mégpedig a kisebb-nagyobb titkokra gondolok!
Ha akadnának ilyenek,vagy lesznek ilyenek nehéz lesz előtte palástolnod!A hirtelen "túlközelség",nem mindig zökkenőmentes!
Sok jót kívánok neked,nektek!
Köszi szépen.:) Te is nagyon kedves vagy.
Azt szerintetek kellene palástolnom, hogy ilyen sokat figyeltem, meg hogy írtam róla ezeket a dolgokat... Vagy inkább valljam be neki?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!