Kapcsolat elején mennyit szokás beszélgetni? Én várok túl sokat?

Napi 200 üzenet után, vagy ha valaki egész nap írogatna, én is menekülnék.. Túl sok, túl nyomulós, független típusú, elfoglalt személyként sem időm, sem energiám ennyit pötyögni, de az is borzasztóan taszít, ha valaki folyamatosan rajtam akarna lógni, rám akarna telepedni. Nem beszélve arról, hogy kifejezetten rühellek chatelni.

Nem vagyunk egyformák, mindenkinek mások az igányei, ismerek olyan típusú embereket is, mint te, Kérdező, viszont ha ő nem ebbe a kategórába tartozik, akkor nagyon hamar elege lesz ebből. Szerintem sokkal többre mész, ha nem fojtod meg az állandó üzengetéssel (persze napi pár üzenet, ha épp ráértek, simán belefér, de 200, anyám borogass..), hanem inkább a személyes találkozásokra helyezitek a hangsúlyt, többet találkoztok, minőségi programokat szerveztek és inkább ott beszélgettek.

28/N

Ha jól értelmezem, akkor a lány kevésbé aktív az üzenetváltásokban. Akkor viszont ez nem generációs különbség. És az biztos, hogy a lány csendesebb? Voltam egyszer egy baráti összeröffenésen, ahol végig egy lány beszélt a szívügyeiről, aztán mikor valaki szóvá tette, hogy én például nem túl sokat szóltam végig, elintézte azzal, hogy én csendes vagyok.

Nem bántásból írom, csak ha fontos a lány, szerintem figyelj oda, nehogy sok legyél!

Kérdező fáradj át a tini kategóriába, felnőtt ember nem problémázik ilyen pitiáner dolgokon, és pláne nem kevesli a napi 150-200 üzenetet.. Ez rengeteg basszus, és nem lehet generációs különbségre fogni.

Ennyire nincs életed, hogy rá kell tapadnod a másikra, mint valami pióca? Inkább élőben lógjatok együtt, nem mindenki szeret egész nap a neten lógni meg üzengetni.

22/L

Kérdező, ha a lány kedvel, és te is őt akkor figyelj oda és ne cseszd el ezzel a tapadással.

Én pár éves társkeresőztem. Rám írt egy srác, aki nagyon szimpi volt. De tényleg ez a kedves, értelmes, normális fajta, tökre megörültem hogy na végre....erre kiderült hogy kb nem tud meglenni az irkálás nélkül, de ez úgy 2 nap után, meg úgy beszélt rólam mintha ezer éve ismerne...elég rémisztő volt mit ne mondjam tehát eltűntem...Értékelendő a ragaszkodás, meg a törődés, nem azzal van a baj, de tudd, ha túlzásba viszed akkor bukhatod a csajt simán, azt meg ugye nem szeretnéd :)

Nemazért de mintha lenne némi félreértés az üzenetek mibenlétét illetően :D Gondolom az van, hogy simán csak cseteltek, ahogy az ember csetelni szokott, 1-2 mondatokat, néha 1-2 szavakat ír. A gond abból adódhat, kérdező, hogy senki nem számolta még meg, mennyit üzenget így, emiatt a "150-200 üzenet" információval nem tudnak semmit kezdeni. A másik gond az, hogy sokan ahelyett, hogy megkérdeznék, mit is értesz alatta, inkább kitalálnak maguknak egy magyarázatot és az alapján válaszolnak, pedig lehet totál másra reagálnak, mint ami a kérdés valójában. Tehát: pontosan mi is ez a 150-200 üzenet?

Azt már meg sem merem említeni a felhozott sztorikban, hogy a menekülés meg eltűnés helyett lehet célravezetőbb lenne lekommunikálni a problémát... :D

17-es, amit írsz az mind szép és jó, de ez tipikusan egy olyan probléma, amit elég nehéz kommunikálni. És egy kapcsolat elején, mikor az emberek még nincsenek benne a dolgokban olyan mélységében, sokkal gyakoribb, hogy inkább lelépnek. Egyszerűbb megoldás sokak számára. Ismerek egyébként egy nőt aki hasonló vehemenciával vetette bele magát egy kapcsolatba, és ott a férfi egy idő után szólt, hogy ez így neki túl sok. Mondta, hogy legyen kis szünet, majd jelentkezik. Aztán azóta is jelentkezik...

Amúgy a kérdésre válaszoltunk: szerintünk túl sokat vár el a kérdező, tekintve, hogy elégedetlen azzal, ami már magában is a többségünknél kiverte a biztosítékot.

Kérdező: még mindig nem szoktuk megszámolni, hogy ez mégis mennyi, azzal talán többre megyünk, ha azt mondod meg, hogy milyen gyakran van új üzenet, és milyen hosszan cseteltek.

19: igen, valóban könnyebb lelépni, de ettől még nem ez lesz a helyes és etikus út.

És a hozzászólásom fele arról szólt, hogy olyan "veri ki nálatok a biztosítékot", amit nem is teljesen tudni, hogy micsoda is valójában.