Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, mennyi időt adtok egy férfinak, hogy levegyen a lábatokról?
Tehát tegyük fel, hogy van egy férfi (továbbiakban: Béla), akivel elkezdtek ismerkedni.
Béla kedves, értelmes, összességében szimpatikus, és úgy általában el tudnátok képzelni egy ilyen férfit a párotoknak.
DE: már az X-edik találkozásnál tartotok (vagy már X hete megy az ismerkedés, ha esetleg nem csak személyes találkozok vannak), és még mindig nem érzitek azt a bizonyos "bizsergést".
Arra vagyok kíváncsi, hogy mikor jön el az a pont, hogy ok, hogy összességében szimpatikus srác ez a Béla, de ezek szerint mégse ő az igazi.
X = ..
válasza:" találkozunk, ami alatt kölcsönösen szerzünk egy első benyomást meg felületesen megismerjük egymást, aztán annak mentén eldöntjük, hogy el tudunk-e képzelni egy ilyen embert magunk mellett"
Én is erre gondoltam, hogy találkozunk, egyszer, maximum kétszer, és szerzek egy olyan benyomást Béláról, ami alapján már el tudom dönteni, hogy akarok-e vele folytatást, vagy nem. Ha nem mozdul meg bennem semmi, nem érzem azt, hogy hű, de jó lenne ezzel a Bélával holnap is, meg a jövő héten is találkozni, akkor nem erőltetem.
Valószínű, hogy a "levenni a lábamról" kifejezést értettem félre.
A 9-es válaszolónál meg nem igazán áll össze a kép, "minden partnerével" több éves ismerkedés után jött össze, és 22 éves, akkor vajon hány évig tartottak a kapcsolatai? Jól gondolom, hogy a több éves ismerkedés sem garantálja a hosszú együttlétet?
válasza:tegnap 23:30
9-es vagyok. Sehol nem írtam, hogy ez garantálja a hosszú együttlétet, annyit írtam, hogy ismeretlennel egyáltalán nem tudnék együtt lenni. Egyébként a 3 kapcsolatomból az első 1 éves volt, mert a barátom alig akart velem csinálni bármit is, hiába volt jó fej, a második barátom 2 év után minden magyarázat nélkül dobott ki, a harmadik kapcsolatom meg pár hónapja tart.
Nyilván semmi a világon nem jelent 100% garanciát arra, hogy együtt öregszünk meg valakivel, de így legalább elkerülöm az ilyen 1-2 hetes "kapcsolatokat" amikbe sok ismerősöm beleszalad.
"Én is erre gondoltam, hogy találkozunk, egyszer, maximum kétszer, és szerzek egy olyan benyomást Béláról, ami alapján már el tudom dönteni, hogy akarok-e vele folytatást, vagy nem. Ha nem mozdul meg bennem semmi, nem érzem azt, hogy hű, de jó lenne ezzel a Bélával holnap is, meg a jövő héten is találkozni, akkor nem erőltetem. "
Most csak kicsit megpróbáltad finomabban leírni ugyanazt.
2 alkalom alatt csak nagyon felületesen tudsz megismerni egy vadidegent, max a felszínt lehet kapargatni ennyi idô alatt. Így a "valami megmozdul benned"-nek kb. semmi köze ahhoz, hogy tényleg kellôen összeilletek-e (hiszen azt ennyibôl abszolút nem lehet tudni), hanem arról szól, hogy Béla a fellépésével le tudott-e kapásból venni a lábadról - tehát Béla nem sok esélyt kap arra, hogy az igazi énjét megmutassa, és logikusan gondolkodva nem is erre kell rámennie, mert azt nincs ideje bemutatni.
Akkor meg egyértelmû, hogy Béla számára az optimális stratégia az, hogy elsô pillanattól kezdve megpróbálja levenni a lányt a lábáról (hiszen ez is az elvárás felé), majd ha ez már megvolt, akkor már lesz rá lehetôsége, hogy meg is ismerje a lányt, és eldöntse, hogy kell-e egyáltalán neki. Ha meg nem, akkor dobja, és megy tovább.
Tehát a kérdésem továbbra is áll: akkor ezek szerint ez az eljárás korrektnek számít?
válasza:Elbeszélünk egymás mellett.
Ha ez konkrétan egy ismerkedés, akkor nem hinném, hogy bárki adna nekem éveket arra, hogy majd eldöntsem, akarok-e vele kapcsolatot, vagy sem.
A másik, hogy attól, hogy valakit alaposan megismerek, mérlegre teszem az összes megismert jó és rossz tulajdonságát, kielemzem, és pozitív lesz a mérleg eredménye, még mindig nem fog vonzóvá válni számomra. Ez nem így működik. Nálam nem.
És nem, a vonzalom nem azt jelenti, hogy "levesz a lábamról", azaz hülyeségeket mond, áradozik a szép szememről, vagy hazudozik minden szépet és jót. Engem nem kell levenni a lábamról, én leesek a saját lábamról, ha találkozom Bélával, aki számomra vonzó. Nem, nem külsőségeiben, hanem vonzó intellektuálisan, vonzó érzelmileg, és vonzó szexuálisan.
Ha a lábról levételt a hazudozás jelenti, akkor nem korrekt. Ha a saját személyiségeddel veszed le a lányt a lábáról, akkor az. Ha később kiderül, hogy mégsem illetek össze, az belefér a tévedés kategóriába (Mint a kilencesnél, akinél több év ismerkedés után derült ki, hogy hiába jó fej, alig akart vele valamit csinálni)
Akkor próbálom bemutatni, hogy kb. mikre gondolok:
- Pl. az elejétől kezdve érzékeltettem a lánnyal, hogy mennyire elbűvölt, mennyire különlegesnek tartom, stb.: ezt lehet sokkal értelmesebben / ügyesebben is csinálni, mint hogy béna módon bókolok neki egyfolytában. És ha ezt jól csinálod, akkor ez mindenkinek jól esik, imponál az egójának, ezáltal (félig-meddig tudat alatt) sokkal jobb kép fog kialakulni benne rólad.
Ez abból a szempontból nyilvánvaló hazugság, hogy még nem is ismerem, tehát valószínűtlen, hogy annyira el tudott volna bűvölni. És emiatt kicsit inkorrektnek tűnik, hiszen nem gondolom komolyan, de az a tapasztalatom, hogy mintha ez lenne az elvárás.
- Ha a randi ideje mondjuk 10 egységből áll, akkor eddig úgy voltam vele, hogy ebből nagyjából 5-5 egység jusson arra, hogy én megismerjem őt, illetve hogy ő engem. Tehát a saját magam bemutatására (és ezáltal az ő lenyűgözésére) egy félidő maradt, a maradékban őt kérdezgettem dolgokról, ilyesmi. Most értelemszerűen amíg ő mesél dolgokat, addig én max azzal tudom lenyűgözni, hogy mennyire odaadóan figyelek - ezt viszont sokkal kevesebb időben is tudom demonstrálni.
Akkor ezek szerint megéri inkább magam felé billenteni a mérleget, és az arányokat inkább 6-4 vagy 7-3 irányba elmozdítani. Természetesen ezt megint okosan és ügyesen kell csinálni, hogy ne azt érezze, hogy nem is érdekel engem, de értelemszerűen egész másképp néz ki egy olyan beszélgetés, ahol mindketten kíváncsiak a másikra, mint ahol az egyik fél próbálja lenyűgözni a másikat.
- persze mindenki magát adja, de azért azt is sokféleképpen lehet.. tehát pl. én alapból nem vagyok rámenős, inkább az a hót békés, nyugodtan hátradőlős emberke, és ez az eddigi kapcsolataimban tök jól működött, mert adott egyfajta nyugodtságot, biztos alapot a másiknak, amit nagyon tudtak értékelni. Viszont ez első benyomásként nem olyan imponáló, mint a határozott fellépés tud lenni. Szóval ha nem is fogok egy teljesen más személyiséget eljátszani (azt nem is érdemes, hiszen nem lenne hiteles), de adja magát, hogy azért a személyiségemnek egy kicsit más oldalát fogom mutatni az ismerkedés alatt, mint ami hétköznaponként inkább jellemző rám.
Ilyesmikre gondolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!