Visszautasított férfiak! Mit szólnátok ehhez?

Egyrészt számomra nem lenne megalázó érzés, nem azért nem keresném. Ha leterelt, bármi is legyen az ok, nem sokáig bánkódom. Max 1x még próbálkoznék, és ha akkor sem: "Hát ez az ő vesztesége, kár hogy nem él ilyen jó fogással" -> így állok hozzá, de hé semmi gond, az élet szép, ha mégis van kedve találkozni, kikapcsolódni romantikus értelemben, keressen meg.

Ha összefutunk, függetlenül attól, hogy kedves-e a lány vagy sem, én mindig az vagyok, mosolygok, "keep it cool", pár szót váltok vele. Nem kavarna fel, nem zavarna, nem idegesítene, neutrális maradnék, talán egy kis örömöt váltana ki. Reményt addig nem, amíg ő nem hozza fel a találkozót, vagy a testbeszédéből az jön le, hogy meggondolta magát. Függetlenül ettől, ugyanúgy randizok tovább másokkal.