A legtöbb pasinak, , szomorú" dolog a házasság egy bizonyos kor felett? A legtöbb nő tényleg házisárkánnyá válik (tudom a szlogent: a gyks nők sosem ilyenek, de menjünk a való világba)?

Waoh, mintha egy teljesen mas GYIK oldalra kattintott ám volna ezzel a kérdéssel.

Fogalmam sincs, hogy a negyven eves holgy szarkasztikusan írta amit irt, vagy komolyan. Ez valamilyen szinten kettős jatek. Egy no nem veszi észre, hogy sárkány lesz belőle, a ferfi nem veszi észre, hogy ki van nyalva a sgge. En azt látom sajnos a környezetemben, hogy mindenen ki hűséges, de tényleg. Nem vitte ra a lelek őket, hogy megcsalják a feleseguket. De viszont, valahol le kell vezetni a házassággal járó plusz terhet. Igy mindenkinek meg van a maga kuraja. Apám, napi 14 órát dolgozik pedig elmúlt mar 50 eves, a húgom férje szinte egesz nap videojatekozik, egy másik ismerősöm alkoholista lett. Minden ferfi ismerősöm függő lett valamitől. Nagyapam, isten nyugosztalja, róla tudom, hogy a fizetése felet elkuravzta. Nagyanyám, meg röhögött rajta, mikor valami viszketos betegséget szedett össze. De ott is nem volt szexuális élet. Nyilván van kivétel, de en is tudom magamról, 3-4 ev utan ugyanazzal a partnerrel, nem akkora élvezet a szex, mert mar mindenegyes mozdulatat ismerem, minden egyes porcikajat tudom milyen erzes simitani, csókolni. Nekem most ez a legnagyobb dilemmám. Harmincat épphogy atleptem, tele vagyok hosszútávú becsületes kapcsolatokkal, de 2-3 ev utan szeretet megmarad de a farkam mas nő látványa ra keményedik meg, nem akarom megcsalni, húzom meg egy par hónapot evet, altatva magamat, hogy ez csak fellángolás aztán véget vetek a kapcsolatnak, mert nem érzem tisztességesnek a partneremmel szemben.

31 f

17-es vagyok

18-as jól átlátja ugyanazt, amit én.

Természetesen a házasság lehet áldás, ha olyan az ember maga is és partnert is talál hozzá, de a kettő megléte a szükséges és elégséges feltétel.

Kompromisszumkészség és megalkuvás a rosszabbal, kevesebbel, hogy hátha később hoz valami többletet.

Nekem nem való, így sem mást, sem magamat nem kínzom vele, de ettől még valamiféle párkapcsolatra vágyom.

Nem szeretem az egyéjszakásokat, mert nem hiszem, hogy egy vadidegen nővel élvezni tudnám a szexet, ráadásul a gumit is gyűlölöm, de a szeretői viszony vagy a baráti szexkapcsolatban megtaláltam a számításaimat.

A házasság mai formája egyszerűen tévút és én halálosan komolyan szerencsésnek érzem magam, hogy ezt nem már az útra lépve konstatáltam, hanem még előtte.

Az általam választott úton még korrektebb is lehetek a nőkkel, nem kell senkinek megjátszania magát és becsapnia sem a másikat, ha jobb szexre vágyik.

Amúgy nincs szükségem házvezetőnőre :)

Főzők, mosok, takarítok és vasalok magamra.

Befizetem a csekkeket, vizsgáztatom a kocsit, bevásárolok, mosogatok, csapot szerelek,stb.

Egyszerűen nem olyan nehéz dolgok ezek, hogy cserébe el kelljen viselnem a rossza vagy semmilyen szexet, a napi egzecíroztatást, verbális alázást, hisztit és fenyegetőzést. No offense, de tényleg nem éri meg.

Van, amikor a házisárkányság igazából indokolt cska ugye könnyá ráfogni, hogy menstruál-hisztizik-házisárkánykodik az asszony, és sajnáltatni magát a haverok előtt, hogy az asszony milyen szemét, ahelyett, hogy változtatni a problémán, amit a kedves férj okozott elő. B.tatják, amiért nem segít be a házimunkába? Abban az esetben tök jogos a b.ogatás, ha a nő is dolgozik, vagy problémás kicsi babával van otthon... nehogy már leessen az aranygyűrű a kezéről a pasasnak, amiért egyszer-egyszer elmosogat.

Az meg, hogy leveszik a jegygyűrűt, azért, hogy flörtölhessenek... akkor ne házasodjon meg, ha ennyire csapodár. Ez undorító dolog. És ne mondjuk azt, hogy minden férfi ilyen, meg bele vna kódolva meg ne nem flörtöl más nőkkel, fatökű... a tahók csinálnak ilyet. És a tahóságra a legtöbb ember igenis harap.

Azt a fajta házisárkányságot én is elítélem, amikor nem hagy levegőt a nő a férfinak, a barátaival nem mehet el havi 1x sem sörözni, meg minden apróságon (wc-deszka, rosszul nyomott fogkrémes tubus) órákig visít.

Mindenkinek olyan kapcsolata van, amilyen a személyiségéből fakad, és amilyen kialakít magának.

A párkapcsolat ugyanis nem egy készen kapott valami, amit kihúzunk egy kalapból és aztán azzal kell élni élethosszig.

Először is mindenkinek joga és lehetősége van hozzá illő személyiségű, értékrendű, szexuális kultúrájú, stb. társat választani. Nem a középkorban élünk, amikor a szülők rendezték el a házasságot. Ma már bőven van lehetőség alaposan megismerni a másikat és a tapasztalatok alapján dönteni. Sose értettem igazán, hogy panaszkodhat valaki a házastársára, akit Ő VÁLASZTOTT. Nem hiszem, hogy kényszerítették volna...

A másik dolog pedig, hogy minden kapcsolat olyan, amilyenné tesszük. Egy kapcsolat dinamikája mindig két ember kommunikációján, konfliktuskezelési képességein múlik. A legjobbnak induló kapcsolatot is tönkre lehet tenni játszmázással, a problémák szőnyeg alá söprésével, kompromisszumképtelenséggel.

Egy érett személyiségű ember tud JÓL társat választani és a kapcsolatot JÓL működtetni. Akinek nem ilyen a házassága, az mindenképpen tartson önvizsgálatot, hogy miért olyan a kapcsolata, amilyen.

Én mindig azt mondom, hogy a nők sárkányosodása azért így nem igaz, és minimum ketten kellenek hozzá. A házasságnak pedig semmi köze hozzá. Régen mondták ezt, mert akkor mondjuk fél-egy év után házasodtak és csak a házasság után jött az, hogy már nem bírják a legszebb arcukat mutatni a felek. Manapság az esküvő idejére ezen már rég túl vannak. Aki attól fél, hogy a házasság tönkre teszi a kapcsolatát és azért nem házasodik, az ne is kezdjen párkapcsolatba se, mert úristen, a párkapcsolatokból még több ér véget, mint a házasságokból! Ezek szerint a párkapcsolat mindent tönkretesz!

A kapcsolatok elején általában mindkét fél a szép arcát mutatja. Igaz ez a férfira is, aki többet segít, többet kedveskedik, többet törődik a nővel. Aztán szépen fokozatosan leszokik erről. A nő viszont - jogosan - elvárja ugyanazt, amivel be lett etetve. A férfi meg ezen csodálkozik és közli, hogy az asszonyból sárkány lett. Legszemléletesebb példa, hogy három éve még magától kiteregetett a férfi, most meg kiböfög a fürdőszoba ajtajából, hogy "Kati lejárt a mosógép" és elsétál.

A nőnek két lehetősége van. Nem mond semmit, csak csinálja és kussol. Ez majd felőrli őt, a férfi meg egyre több dolgot varr a nyakába, mert lám, ezt is meg tudja csinálni, meg azt is, akkor ő minek erőltetné? Szól rendesen, ez sajnos inkább kevés férfinál működik. Hogy miért? Mert akinél a kedves szólás működik, az nem jut odág, hogy tojjon a felesége fejére. Általában azonban a kedves szólás max. 1 esetleg 2 alkalom erejéig működik, de folyton újra kell kezdeni, mintha az embernek valami 8-10 éves gyereke lenne, ami naggggyon frusztráló tud ám lenni. Egy idő után elpattan az a bizonyos húr és jön a rondán szólás vagy a veszekedés, amikor a férfi megcsinálja, csak azért, hogy ne kelljen hallgatni a rikácsolást, de levonja a következtetést, hogy az asszonyból sárkány lett. Az már esetleg eszébe se jut, ha célt lehetne érni nála normális módszerekkel is, netán nem kényelmesedne bele az otthoni semmittevésbe, akkor a nő nem lenne ráutalva, hogy sárkányként támadjon rá.

Mert az igazság az, hogy manapság mindkét fél ledolgozza a 8 óráját, de valahogy utána még mindig az a természetes, ha a nő csinál mindent otthon és a férfi "besegít". Ami, valljuk be felháborító. Nem volna az, ha ennyi dolga lenne a nőnek, de nem ennyi van. Ugyanannyi van, mint a férfinek, mégis minden más is rászakad. Mert mi a férfi dolog manapság? Szinte semmi. A mai férfiak már nem tudnak szinte semmit megjavítani, mindenhez szakembert hívnak, mindent szakemberhez kell vinni, de sok esetben még ezt is a nőnek kell elintézni, hogy valaki kijöjjön, mert a dolgok elintézése és megszervezése is a "női munka" kategóriába került. És ez természetes, hogy víz-, villany-, fűtés-, autó-, háztartásigép- stb. szerelő csinál meg mindenfélét, miközben ami marad, pl. fűnyírás stb. is olyan, hogy ritkán is kell, meg hát már arra is képes a nő, hiszen a modern eszközök egyszerűvé teszik.

Mindeközben a nőnek ott a főzés, mosás, takarítás, bevásárlás tervezés, befizetnivaló intézés stb. Ez mindennap van, de persze észre csak akkor lehet venni, ha valaki nem csinálja, ha csinálja, akkor természetes, hogy megvan, nincs személyzet, szakember kihiívva egy pörkölthöz, vagy zokni mosáshoz és a wc pucoláshoz, vagy ha mégis van, akkor felháborodik a férj, hogy az mennyibe kerül, a Kovácsné is meg tudja csinálni, csak 90 m2 a ház, minek neked takarítónő, anyám is mindig főzött stb.

Aztán, ha a mindennapi élet egyik átkozott dolgába a másik után a férfi "besegít" esetleg kiporszívózik, vagy mondjuk átveszi a teregetést, akkor már el kell ájulni, hogy az milyen rendes férfi, hogy "segít". Ja persze.

Hát nem csoda, ha a beetetés után ezzel szembesülő nők sárkányok lesznek. És ehhez semmi köze a házasságnak.

Nekem ez a tapasztalatom az ismerőseimen végignézve, plusz két együttélős párkapcsolat után.

Jelenleg 8 éve házasságban élek egy olyan férfival, aki nem kényszerített bele abba, hogy sárkány legyek.

"Ha majd esetleg meggondolom magam, egy a petesejtjeit már erősen számolgató kedves, alázatos kései 30-asnál akár le is horgonyozhatok"

Elárulok valamit nőként. A "petesejtjeiket számolgató" nők a legkevésbé sem kedves, alázatos típus. A legrosszabb fajta. Úgy rádcsimpaszkodik, hogy szinte megfojt, mire észreveszed, már teljesen beszőtt a gyökereivel és nagyon tud manipulálni. Rosszabb mint bármelyik átlagos házisárkány.

26-os

Nem teljesen vagyok benne biztos, hogy megkérdezzem-e tőled, mert tényleg mellékes téma, de egyszerűen érdekel, hogy tudod-e mi az a kettős mérce?

Pl azt írtad, hogy "miközben ami marad, pl. fűnyírás stb. is olyan, hogy ritkán is kell, meg hát már arra is képes a nő, hiszen a modern eszközök egyszerűvé teszik.", de közben azt elfelejted mondani, hogy ma már a sütő, mosogató, bojler, hűtő, vasaló, porszívó, mosógép, szárító, légkondi, kocsi,stb mind segítik a nők dolgát is.

Rohadtul segítik ám...

Ma már nem megy el egy napod a szappanfőzésre, egy a mosásra és egy a kenyérsütésre. Ezek percek kérdései és mindenki számára elérhetőek.

Magam is élek velük, mint azt fentebb is leírtam.

Ha ezekkel akarja magát "bereklámozni egy nő vagy a házasság intézménye", hát kiba.zottul mellélőtt nálam.

Olyan simán végzem el ezeket, hogy eszembe nem jutna hivatkozási alapnak tekinteni bármilyen érveléskor.

De persze ahogy te akarod :)

Másfelől meg amikor egy a petesejtjeit már erősen számolgató kedves, alázatos kései 30-asról írtam, nem egy nőtípusra gondoltam vagy attitűdre.

Egyszerűen egy normális, kedves nőre, aki érzi, hogy ha gyereket akar még szülni, ideje megalkudni, mert kifut az időből. Sárkányosodás ellen nincs garancia..

Az a baj, hogy aki ott tart, az nem azt érzi, hogy ideje megalkudni, hanem jó lesz ez is, aztán majd olyat faragok belőle, ami megfelel nekem. :) Hidd el nem véletlen állnak a nők a negyvenedik életévük kapujában egyedül gyerek nélkül.

A másikat olvasd újra. Azt, hogy a férfi munka kényelmessé van téve, nem úgy értettem, hogy a női nincs, hanem úgy, hogy mivel ezekkel az eszközökkel a férfias munkák is elvégezhetővé váltak a nő számára, sokszor az is a nőre marad a már meglévő többi dolga mellett.

Az, hogy sok dolog segíti a nő életét, az igaz, de attól UGYANÚGY a nőnek kell az összes dolgot magában megcsinálni, legyen az könnyű vagy nehéz. Ha pl. egy nap öt-hat különböző "női" dolgot csinál meg és ebből egyetlen egybe besegít a férfi, akkor már a tenyerüket összecsapva csillogó szemmel kurjongatnak a világban, hogy micsoda férfi, segít a házimunkába! Kicsit érdekes ez nem? Mindketten ledolgozák azt a francos nyolc órát, ma már az se biztos, hogy a kettejük közül a férfi munkája volt fizikálisan, vagy mentálisan fárasztóbb és valahogy mégis az a természetes, hogy "anyukám, minden más a te dolgod, én max. egy kicsit segítek néha, és akkor még értékeljed is, hogy milyen rendes vagyok hozzád".

Majd a jövé héten lenyírom a füvet. Hogy te most akarod, hogy le legyen nyírva? Hát már nem kaszálni kell, Klári, igazán lenyírhatod a füvet te is ezzel az önjáró géppel fogd meg ott van...ja.. hogy már most is kalászos? Hát engem nem zavar, láttam a szomszéd Szabóné is nyírta a hétvégén.

#19 Az írásod cikkben kellene kiadni - "Az elsárkányosodás elmélete" címmel.- Nagyon reális kis mű.

Az össze-vissza kufircolók kompromisszumképtelensége arra sarkalja őket,hogy bizonygassák elméletük igazát...Tehát,hogy más sem jobb,nem különb náluk! / A házasság intézménye meg egyetemes hazugság ahol mind két félnek kötelező egy bizonyos idő eltelte után boldogtalannak lenni!/- mint valami paragrafus,komolyan.... De ez nincs minden házasságban így,nem törvényszerű a láng elhalványulása,elalvása.

os 29-es, nem, a 19-es komment mezei reductio ad absurdum.

Ez az itteni vitakultúra nagy problémája.

Nincs semmiféle igényetek a bennetek élő kép árnyalására.

Képzeld el, hogy egy 12 éves srác vagy akinek innen kell elolvasni, a 19-es kommentből kell leszűrni, hogy milyen a default férfi-nő kapcsolat, csak mert te heveseket bólogattál rá(NB: a kisrác nem érti, hogy a sorok közt arról van szó, hogy csak nem vagy hajlandó azt mondani, hogy a másiknak, akár részben is igaza van).

Szóval komolyan mondjátok, hogy minden férfi egy fa.zkalap, aki büdös(!), lusta, csúnyán beszél és csak megbaxxa az asszonyt, mint valami állat,stb.?

Bezzeg a nők ugye angyalok, akik összetartják a családot, sőt a világot is és ma már nehezebb a munkájuk, képzettebbek, okosabbak,stb.

Az ideális öregúr meg úgy van leírva, hogy aki lovagiasan leveszi a befőttet a polcról, ezzel udvarol.

Ez mind teljesen abszurd érvelés. Nem tudok vele mihez kezdeni.

Az egész témában ez a jellemző érvelés összefoglalása: nők -> jók; férfiak -> rossz; férfiak pofája inkább legyen lapos, mert a házasságtól csak jót kapnak!

Hát mi, akik nem ezt látjuk, érezzük, tapasztaljuk, úg tűnik nem látjuk igazoltnak. Ettől függetlenül a "hívőknek" mazel tov.