A legtöbb pasinak, , szomorú" dolog a házasság egy bizonyos kor felett? A legtöbb nő tényleg házisárkánnyá válik (tudom a szlogent: a gyks nők sosem ilyenek, de menjünk a való világba)?

Én az elmúlt években kizárólag házas nők szeretője voltam.

Azt kell mondanom, hogy a házasságnak egyetlen jó oldala van: hogy tálcán nyújtja át nekem a kalandra vágyó nőt annak minden pozitív hozadékával, de a negatívumoktól teljesen mentesen.

Nincs hiszti, a rendszeres "hova tart a kapcsolatunk" dráma, nincs pénzhazaadás, nincsenek kölykök, házimunka, féltékenység, unalmas hétköznapok, semmi magánszféra, beosztott idő vagy topis asszony súrolókefével...

Ami van, az egy kiéhezett, izgalmas, tipptop, kikent-kifent nő, aki szinte minden olyat bevállal az ágyban, amiért itt jár a 0% a válaszok alatt :)

Ne haragudjatok meg ezért, de száradjon le a tököm, ha valaha is átváltom ezt a sárkány-expressre.

Talán ha nem kóstolok bele a jóba, de hát már megtettem és tudom, hogy ezt akarom egész életemben.

Nos a férfiak nem monogámiára termettek...És nekünk nőknek ez az ami nem kevés fejtörést, fájdalmat okoz.Emiatt már nem csodálkozom se magamon, se más nőtársamon, ha inkább az egyedüllétet választja.Tisztább szitu annak ellenére, hogy az ember alapvetően társas lény.

Azt visszont a férfiak is szem előtt tarthatják ,hogy az elsárkányosodás nem egy esetben válasz az ő hozzáállásukra.Mindenhez két ember kell.

14-es vagyok.

Nem értem, miért váltanék rá jegyet valaha is?

30-as éveim elején vagyok, jól keresek, már felépült az egzisztenciám, sportolok, káros szenvedélyektől mentes vagyok és farkam is tökéletesen működik.

Ha nem hagyom el magam, még bő 40-es férfiként is hajthatom akár a fiatal nőket is.

Ha majd esetleg meggondolom magam, egy a petesejtjeit már erősen számolgató kedves, alázatos kései 30-asnál akár le is horgonyozhatok, ez a lehetőség megmarad így is, de nem fogom elbaxni a következő 20 évemet önként a sárkány-expresszen.

Az idő a nők ellen dolgozik és nem ellenem, ezt ne feledjétek.

Én úgy érzem hatalmas hálával tartozom a feminizmusnak, hogy mindkét nemet felszabadította a házasság béklyója alól. A furcsa benne az, hogy mi férfiak ezt nem is kértük, de ha jól átlátjuk a helyzetet, rájöhetünk, hogy mi jártunk sokkal jobban vele.

14 es en no vagyok es abszolut egyetertek:-)Mar ket hazassagon vagyok tul, tobbet soha mert barmilyen furcsa is a pasik is tudnak sarkanyok lenni, ez a tipikus fozes/takaritas mittomen kombo, plusz mindennek tetejebe legyek folyton egy pasival, mikozben egy csomo masik kozul valaszthatnek:-))

Kizart hogy megegyszer ferjhez megyek, boldog futo kapcsolataim lesznek es elevezem az eletet:-)))Szoval ne hazasodj, mert a jo dolgok ellenere a kontrollbol van tobb:-)))

Most komolyan mit kell ezen értetlenkedni?!

Két ember összeházasodik, mert "így illik", aztán a pasi hazamegy, leül a tévé elé, az asszony főzzön-mosson-takarítson, és legyen szexistennő. Ja, és süket meg vak is, hogy nyugodtan félre lehessen mellette dugni.

Aztán a pasi csodálkozik, hogy ejnye, hát sárkány lett... mondjuk mert boldogtalan, kihasználják, és egy kellemes perc nincs az életében, mert reggeltől estig hajt, dolgozik, gyereket nevel, háztartást vezet, és még így sem elég jó a drága jó urának.

Aztán a pasik sírnak, hogy mekkora sza.r a házasság.

Ehhez képest én meg pont azt látom, hogy nagyon sok pasi akar nősülni, önként és dalolva.

Egy részük pont azért, mert eddig anyuka mosott, főzött, takarított, hiányzik az öblítő illat, a jó kaját, a tiszta lakás, csak hát valakinek meg kéne csinálni.... És talál egy viráglelkű lánykát, aki örömmel süti neki a tortákat, főzi a kedvenceit, elnéző mosollyal pakolja be a büdös zoknikat a szennyestartóba, és még az ágyban is minden perfekt.

A pasi meg kapcsol, hogy talált egy tökéletes házvezetőnőt, és gyorsan elveszi.

Aztán jönnek a gondok, mert a nők nagyon nem szeretnek csupán háztartási alkalmazottak lenni. Egy idő után kitör belőlük, hogy kéne egy gyerek.

És nem, nem a gyerek miatt megy tönkre a házasság, hanem mert két felnőtt ember képtelen egymással megbeszélni, ha gond van, inkább pótcselekvést keresnek.

A pasi bedurcázik, hogy innentől nem ő az első, mert az asszony hol szoptat, hol pelenkáz, nincs kaja, nincs süti, és senki se hozza a sört, kénytelen felállni a kanapéról.

Duzzog, morog, "hallgattasd már el azt a kur.va gyereket, ba.szd meg!"

A nőnek ezek után mindenféléhez van kedve, csak épp a szexhez nincs, mert ez nem úgy működik, hogy elég dugás előtt két perccel kedvesnek lenni, de egyébként nyugodtan lehet egész nap bunkózni. Mert hihetetlen, de a nőknek nem a bunkó pasi kell! (Erre visszatérek még!)

A pasi még jobban bedurcál, mert se kaja, se szex. Hát ő mostan elvan hanyagolva!! Erre reflexből jár a szerető! Órákig turbékol a telefonján valami nővel, annak a reményében, hogy lesz pi.na. Elviszi kajálni, vesz neki virágot. Aztán sikerül megfektetni, és helyreáll a világbéke a lelkében. Innentől a feleség adja a biztos hátteret, a pasi meg vidáman csajozik.

Na igen ám, de mivel a csajozás igen idő- és energiaigényes, ezt a feleségén spórolja le: nem hogy virágot nem ad, de egy jó szót is ritkán. Ellenben a szexet azt elvárja.

A másik véglet, aki egyszerűen hátradől, hogy kifogott halat nem etet! A feleséget nem viszi el étterembe, nem fog a kedvéért borotválkozni, naponta pólót váltani, és az előjáték is felesleges, jó az szárazon is... Aztán meg csodálkozik, ha a hónaljszagra meg a rossz szexre nem gerjed az asszony, pedig ez lenne a dolga!

Most komolyan, egy megcsalt feleség, akinek a házasságból csak a takarítás jut, meg a gyerekek nevelése, mégis mi a pitáért legyen vidám és kedves? Hát sima ügy, hogy házisárkány lesz!

Egy toszatlan nő mindig házisárkány kérem szépen, csak ezt nehéz akkor belátni, ha a saját háztájiról van szó. Mondjuk két éve egy jó nyalás nem volt, és öt percnél hosszabb szex se... Esetleg ezért hisztis...

De ha a kolléganő türelmetlen, ott már egyből jön a diagnózis, hogy "ez se volt egy ideje rendesen megkefélve/ toszatlan pita".

Egyébként más baj nincs az egésszel, csak annyi, hogy a régi jó patriarchális világban a pasik azt szokták meg, hogy körbeugrálják őket, a nők nem válnak, mert egyedül nem tudják eltartani a családot, és a pasi nyugodtan ku.rvázhat, mert megteheti. És mit tud tenni a feleség, ha lebukik? Semmit, úgysincs hova mennie a gyerekekkel.

Sokan ebben nőttek fel, ezt a részét szokták is emlegetni. (Főzés-mosás-takarítás nagyháromszög, mert egy igazi NŐ az tud nokedlit szaggatni.)

Csak a másik fele már nem tetszik, miszerint a férfi tartja el a családot...

Hát még mit nem, itt a feminizmus, majd a NŐ kifizeti a számláját az étteremben, meghívja a pasit moziba, és beszáll a benzinpénzbe, mert feminizmus van és egyenlőség! Ha elvárja, hogy első randin a kávét a pasi fizesse, akkor pénzéhes ribizli.

(Közben a nagy egyenlőség itt ki is merül, mert a pasik többsége még mindig rászorul egy házvezetőnőre, csoda ha össze tud ütni egy rántottát, meg nem mossa össze a színeset a fehérrel. Közben pedig az olyan klasszikus férfias szerepkörökhöz se konyítanak, mint hogy flexszel elvágjanak egy csövet kétfelé, vagy kicseréljék az autóban az ékszíjat.)

Drágáim, sokszor lehet itt is olvasni azt, hogy a nőknek a bunkók kellenek. Elvégre ha láttok egy (szép) nőt, azt tuti valami bunkóval az oldalán megy.

Khm... Ez azért van, mert a pasik 90%-a addig kedves, amíg csak randiztok. Pár randi után, főleg ha volt már 4-5 szex is, elkönyveli, hogy stabilan beépült, "kifogott halat nem etetünk", és ellustul, elbunkósodik. Ezért van, hogy a nők általában bunkókkal járnak: a kapcsolatban válnak a pasik azzá. De ez nem jelenti azt, hogy ez kell a nőnek, csak sokan nem dobják ki őket a pi.csába, pont az öregedő petesejtjeikre gondolva.

Remélhetőleg igen sokan gondolják úgy, hogy ez a házasságosdi-családosdi nem nekik való, és nem adják a fejüket szaporodásra.

Így remélhetőleg kitenyésztődik az a faj, ahol a férfiak és a nők is tesznek azért, hogy a kapcsolat működjön, mert nem csak felszedni akarják a másikat, de megtartani is.

Több házasság van a környezetemben, ahol a felek évtizedek óta együtt élnek, és még mindig turbékolnak, mint a galambok.

Kolléganőm 16 éves kora óta van a férjével.

A barátnőm anyukája szintén 17 éves kora óta.

Keresztapám 22 évesen vette el keresztanyám, aki akkor 21 volt.

Egy dolog közös ezekben a házasságokban: a férfiak udvarolnak!!! Visznek néha egy szál virágot, hétvégén kávét főznek a feleségüknek, leemelik a dögnehéz lekvárfőző edényt a polc tetejéről, ne az asszony emelgesse.

A legtöbb pasi erre élből rávágja, hogy "papucs". Aztán hazamegy az asszonyához, aki ordítva várja az ajtóban, hogy "Hol a faxban voltál, mondtam hogy kell a kenyér!"

Ja, és még valami: ahogy elnézem, nekik megéri udvarolni. A feleségük még mindig a kedvencük főzi, még mindig elnéző mosollyal pakolja a szennyesbe a büdös zoknit, és ha hazaér, akkor úgy köszönti, "Szia drágám, alig vártam hogy hazaérj."

De hát mit tudok én erről, végül is én még csak 22 éve vagyok házas....